Hogyan tanítsuk jóra a gyerekeinket?

Minden szülő azt akarja, hogy a gyermekei megtanulják, mi a jó és mi a rossz. Ehhez persze számtalan út vezet, a kérdés, hogy megtaláljuk-e a nekünk és gyermekünknek legmegfelelőbbet. Nem mindegy például, hogy milyen vezetést – példamutatást és jutalmazást – és mennyi büntetést alkalmazunk a gyermeknevelés során.

Ha túl szigorúak vagyunk, és állandóan csak büntetünk, akkor a gyerek lehet, hogy engedelmeskedni fog, és csendben lesz, amíg mi telefonon beszélünk valakivel, de csak félelemből teszi ezt, nem azért, mert megértette, hogy nem szakítjuk félbe két ember beszélgetését. Ugye, mennyire nem könnyű eltalálni az arany középutat a vezetés és a büntetés között?

A gyerekek vezetésre, határok kiszabására várnak. A felnőttek minden megnyilvánulása – tette és szava – vezetés számukra: a mi viselkedésünkből tanulják meg, hogyan kell megoldani egy problémát, hogyan kell beszélni a másik emberrel, hogyan kell együttműködni egy cél elérése érdekében.

Ezért két fontos dologgal segíthetünk nekik abban, hogy a jó rögzüljön beléjük, és ne a rossz. Az egyik a példamutatás, a másik a magyarázat és a verbális megerősítés. Azaz, bármit teszünk, azt részletesen el is kell magyaráznunk ahhoz, hogy megértsék, mit miért teszünk. Semmiről ne gondoljuk, hogy az magától értetődő a gyereknek. Nem az. Ha megüti a tesót, nem elég azt mondani, ne verd meg a testvéredet. Sőt, az sem megoldás, ha mi is odacsapunk. Ebből nem érti meg, hogy a verés egy határátlépés, melyet soha senki ellen nem vetünk be, sem gyermekkorban, sem felnőttként, sem férfiként, sem pedig nőként. Ha ajándékot viszünk valakinek, ne gondoljuk, hogy a gyereknek összeáll, miért is adunk át egy dobozt az illetőnek. “Vendégségbe nem megyünk üres kézzel. János bácsinak ráadásul születésnapja van, és nagyon szereti a szobanövényeket. Ezért vásároltunk neki most egy cserép hortenziát!”

Ugyanúgy, ahogy a babánkat megtanítjuk beszélni, és mindent, de mindent elmagyarázunk neki (hiszen honnan is tudná, hogy a zöld kanál az zöld kanál, vagy, hogy a tárgyat, amire ülünk, széknek hívják), a nagyobb gyerekeknek is el kell magyaráznunk, mi a helyes, mi az illendő és a társadalmi norma. Ezt pedig nem büntetéssel, hanem példamutatással és rengeteg pozitív, szóbeli megerősítéssel tehetjük meg.

Ezt olvastad már? Jó gyernekkor, jó felnőttkor