Ez most velem esett meg, és úgy gondoltam, megér egy misét.
Minden nő tudja, hogy a legjobb történeteket a fodrásznál adják-veszik. Olyan, mint egy vérbeli kirakodóvásár a hajpiacon.A nők bejönnek, ledobják súlyos táskáikat, lerogynak a forgószékbe és máris felbugyog belőlük a szó.
Mivel a vörös festék lassan alakul az én lényegi színemmé, ülök, várakozom, lapozgatom a semmi kis magazinokat és fülelek. Alig tudom titkolni, hogy hallgatózom, amikor egy negyvenes szőke lobonc mesélni kezd. Szavaiból ítélve Teréz anya reinkarnációját sodorta elém a fodrász székbe a könyvlapjait kuszán rendezgető Élet.
Így karácsony tájékán gyakran adakozik, mert az olyan jó. Persze nem akarja nevét adni a dologhoz, mert az snassz.De a lakóparkban, ahol tengeti könnyű kis napjait, sokszor lát koldulókat. Sajnálja is őket, meg minden, hisz jó szíve van…
Ezért nagy ravaszul kiötlötte, hogy ruháinak egy részét, amelyeket gyorsan megun, mert a divat is hamar megunja mind, kiteszi a kuka mellé, és némelyik nadrág vagy kabát zsebébe pénzt csúsztat. Hol egy kétezrest, hol egy ötszázast, de egyszer még egy tízezrest is tett, hadd örüljön a megtaláló, a szerencsétlen, így decemberben.
Hangosan csacsog-ragyog, várja, hogy ámuldozzanak a jótettén, amit a fodrász meg is tesz minden megjátszás nélkül. Azt még megjegyzi az önzetlen hölgy, hogy bízik benne, hogy nem italra vagy drogra költi valaki. De hát ez már nem igazán az ő dolga, legyint kacagva.
A festék lassan kezdi átvenni a régi hajam felett az uralmat, amikor is nyílik a fodrászat ajtaja és belép egy idősebb nő. Viseltes ruhájánál csak a táskája kiabál jobban a karján. Szétnéz, tétován keres valakit. Meglátja a fodrászt, aki épphogy észreveszi.
– Segíthetek? – kérdi kelletlenül.
– Igen, kedves. Képzelje, pénzt találtam és úgy döntöttem, az idén karácsonyra nem hagyom, hogy ősz maradjon a hajam. Jönnek az unokák is haza Angliából, ne egy öregasszonyt találjanak megint.
Én úgy bámulok egyikre majd másikra, hogy a teniszmeccsen sem tenném különbül.
A néni hallgat és vár.
A szőke megfordul és negédesen ránéz.
– És hol találta a pénzt, ha kérdezhetem? – búgja felé. Igen kíváncsi a tekintete.
– Nem fogja elhinni…
És már mind tudjuk. Mindegyikünk arcán ott a felismerés.
A reinkarnálódott Teréz anya fejére hirtelen fényes glória ereszkedik az égből. Ő legalábbis ezt érzi. Ránk néz és annyira elégedett, hogy mi lehajtjuk a fejünket, nehogy kibuggyanjon belőlünk a jóízű nevetés. Mit is mondhatnánk? Ilyen nincs! És mégis van… Ilyenkor decemberben…
Kép forrása: Pinterest
