A történet mai, nagyon mai. A 21. század minden kényelme és furcsasága benne van. Egy olyan „mese”, amelyben megint és újra megtapasztalhatjuk, hogy az értékek megváltoztak, vagy ahogy mostanában szokás mondani: átalakultak. Íme:
Adva van egy talpraesett, őszinte és nagyon vidám a nő, aki hosszú ideje egyedül neveli gyerekeit, akik gimnazisták. Minden reggel fél hat előtt kel, mert szeret frissen elkészített ebédet csomagolni nekik, amiért külön elismerés járna, mert mind tudjuk, hogy télen a koránkelés fizikai fájdalommal is jár. Ám őt az ilyesmi nem tartja vissza.
Megfőzi az aznapi adagot, bekészíti a két kamasznak és megy dolgozni, ahogy más rendes anyák. Ám mindez egy idő után szemet szúrt valakinek. Mondhatjuk kevéssé árnyaltan: piszkálta a csőrét. Talán, mert ő nem ért rá, vagy nem volt kedve főzni, netán egyszerűbben akarta megoldani a fránya ebéd kérdését, ezért egyre idegesebb lett, amikor azt hallotta fiától vagy lányától, lényegtelen, hogy egyesek nem péksüteményt ebédelnek, hogy vannak, akiknél mindig illatos ebéd van felfújt és enyhén szottyadt fornettinél. Hallgatta, hallgatta, és valószínűleg egy idő után betelt nála a pohár. A fene egye meg ezeket a mintaanyákat, gondolhatta. Hogy a fenében van erejük, kedvük, no meg akaratuk felkelni, beizzítani a tűzhelyet és nekiállni ebédet kotyvasztani? Már a gondolat is bosszantó, maga a tett pedig egyenes vérlázító. Ma? A 21. században, amikor luxus a főzés igen sok helyen, amikor mindenki mirelitet eszik, és a pizzázók csúcsra járatját a rendelésszámot esténként, ám akad egy nő, aki mindezt felül meri írni? Hogy képzeli?
És ez az anya nem hallgatott tovább. Nem bírt. Szétfeszítette a méreg és a felháborodás, ezért a szülői csoportba kiírta a túlszorgos, túlgondoskodó anyatársnak, hogy ugyan fogja vissza már magát, és csomagoljon ő is péksüteményt, mint más földi halandó, mert kellemetlen, hogy kilóg a sorból a gyereke a kis ebédjével. No, az élesnyelvű, tűzrőlpattant, sokat próbált anyának sem kellett a szomszédba mennie a válaszért. Csípőből lökte:
Eszemben sincs olyan lisztes, cukros szarral etetni a gyerekeimet nap, mint nap, ahogy ti. Ha neked ez nem felel meg, tegyél az ellenkezőjéről. Ha pedig erre nincs módod, akkor csukd be a füled és a szemed, amikor a gyerekeid reklamálnak. Én főzni fogok nekik, de nem azért, mert bosszantani akarok valakit, hanem ezt tartom normálisnak. Ugye megérted, hogy a péksüti nem lehet kielégítő ebéd? Szeretettel üdvözöl egy anya, akinek nem teher gondoskodni a gyerekeiről, akiket ő vállalt.
Persze erre nem érkezett reakció, arra azonban őszintén kíváncsi lennék, hogy mi zajlott le annak a másiknak a fejében, aki azért reklamált, hogy mindenki álljon be abba a sorba, amely a valódi elhízáshoz és a semmitmondó étkezéshez vezet. Egy biztos, soha többé nem írt egy sort sem a szülői csoportba, hiszen minden mondat őt minősítette volna.
És a konklúzió: ma nem az a trendi, ha valaki kilóg a sorból, hanem, ha együtt béget, miközben azt hajtogatja, hogy mennyire fontos, hogy valaki önmaga maradjon.
Fotó: Antoni Shkraba Studio: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/zoldsegek-gyumolcsok-tojasok-sutemenyek-5852333/
