Írásterápia? Az megint valami új pszichológiai hülyeség? Nos, a pszichológiai rész stimmel, de nem új keletű, ráadásul meglepően sokat segít.
Miről is van szó pontosan? Még a ’70-es években egy James Pennebaker nevű amerikai pszichológus agyából pattant ki a zseniális ötlet, hogy papírra vesse a nyomasztó gondolatait. Mondjuk ez egy válás után érthető, és jobb, mint az alkohol.
Ráadásul nem kell egy fél ház árát otthagyni a pszichológusnál, tollad és papírod meg amúgy is van otthon. Hogy akkor mégis miben rejlik a módszer zsenialitása? Biztos megfigyelted már, hogy ha nem túl rózsásan alakulnak a dolgaid, akkor nehezen tudsz koncentrálni, teljesen szét vagy esve. Az írás segít kordában tartani a zabolátlan gondolatokat, az elméd megnyugszik, minden a helyére kerül.
„Jó, de naplót írni utoljára hatodikban láttam a lúzer osztálytársamat”. Hát, te tudod. A naplóírás ugyan nem helyettesíti a terápiát, de az biztos, hogy könnyít a lelkeden. Ráadásul sokan kellemetlenül és kiszolgáltatottnak érzik magukat, ha egy idegen embernek kell ecsetelniük, milyen pocsék is az életük. Ha csak te látod, amit leírtál, akkor 100%-ig lehetsz őszinte.
Egy nyomasztó élethelyzetben a gondolatok össze-vissza, szétszórtan hevernek, akár egy frissen a földre öntött kirakós játék. Az írás gyakorlatilag segít az egyes darabokat összerakni. A kialakult képpel megvilágosodhatsz, tudni fogod, mik azok a pontok, ahol elcsúsztál.
Önismeretet gyakorolsz. Tudom, ezt a szót már ezerszer hallottad, csak sosem értetted, mire jó. Ha ismered a jó és rossz tulajdonságaid egyaránt, könnyebben boldogulhatsz, és előbb sikerül elfogadni magad.
Képes leszel madártávlatból szemlélni az életedet. Az 1. szám 3. személy perspektívája azért jó, mert külsős szemmel adhatsz tanácsokat magadnak. Ha már megvan az összkép, fogod tudni, mi a helyes döntés.
Nehogy elkezdj gondolkodni azon, hogy miről írj! Nem esszét írsz az irodalomtanárodnak, hanem panaszkodsz és filozofálsz az A5-ös spirálfüzetnek! Habozás nélkül öntsd ki, ami a szívedet nyomja – meg fogsz lepődni, milyen sok oldalt tudsz teleírni egy szuszra.
Időközönként olvasd vissza, miről írtál. Meg fogod látni, milyen apróságok miatt tudtad betegre aggódni magad! Ráadásul az aggályaid döntő többsége valószínűleg be sem következett…felesleges újabb problémákat teremtened magadnak.
Úgyhogy elő azzal a tollal, és ne kíméld a füzetet! A papír nem fog kinevetni, visszaszólni, ítélkezni. Te pedig végre betűországba száműzheted a problémáid.
