Eszter körülményesen törölgette a port a polcokon. Pedánsan rendezgette a könyveket, a fényképeket, az apró emlékeket. A fotókon megannyi élmény, mérföldkő, nyaralás volt megörökítve.
Férjével, amint éppen nászútjukon vacsoráznak a tengerparton. A másik képen az újszülött fiúk a büszke apukája karjaiban ringatózik. A harmadikon a lenyűgöző új házuk előtt állnak hárman, ahogy birtokba veszik az otthonukat. Számtalan születésnap, gyermekzsúr, kirándulások, farsangok, motorozás emlékei csillannak vissza. Amikor még minden rendben volt.
Gépiesen törli le a vékony porréteget az emlékekről, de nem vonódik be. Folytatja a porszívózással, majd felmossa az unalomig ismert követ. Miden egyes szegletét ismeri a háznak, álmából felkeltve is tudja, hol van repedés a falon, hol pattant meg a kövezet, hova süt be a nap délelőtt és melyik padlólap nyikorog. Mégis teljesen idegenül érezte magát a saját otthonában. Fékezhetetlenül takarított, mintha a tisztítószer illata visszaadja a lakás romlatlanságát.
Ugyanis pár órával ezelőtt a tulajdon férje űzte tova a családi fészek meghitt nyugalmát. Évek óta nagyon messze távolodtak egymástól. Bálint motorbalesetét okolták mindketten, pedig tudták, hogy a kapcsolatuk már előtte kihűlt. A baleset csak beindította a gépezetet. Bálint elkezdett inni. Sokszor maradt bent az irodájában, azzal az ürüggyel, hogy már ivott, így nem akar vezetni és bent alszik a kanapén. Kócos göndör fürtjei alól, ami Esztert annyira elvarázsolta, egy másik ember nézett vissza rá.
Azon meg sem lepődött, hogy szeretője van. A sok kimaradás és rengeteg ivás mellett neki már kevés szerep jutott. Persze valamit sejteni és tudni két különböző dolog. Amíg csak a lehetőség áll fenn, addig mindig ott tanyázik a reménykedés is. Hátha mégsem úgy van. Súgja a szív az észnek.
Bálint a nappaliban találta meg Esztert. Üres tekintettel közölte, hogy évek óta van egy másik nő az életében. Értelmet nyertek a kis hézagok a hétköznapjaikban. A nő magában közönyösen számolta azokat az ismerőseiket, akikről szintén köztudott volt, hogy tilosban járnak. Ezzel nyugtatta magát. Ám a végén még kurtán odabökte Bálint a kegyelemdöfést.
– Van egy közös két éves kislányunk is.
Eszterrel forgott a világ. Ez már nem szimplán egy kihűlt házasság, egy útkeresés, sötétben bolyongás. Ez árulás a legelvetemültebb fajtából. Két éves kislány. Csak ez visszhangzott vissza a kiüresedett lelkében.
– Hogy voltál képes? – dadogta könnyben úszó arccal.
Bálint fejét elfordította, de nem válaszolt. Fogta a kabátját és becsukta maga mögött az ajtót.
Évek óta elfojtott sírás tört a felszínre, a hosszú idő minden bánata előbuggyant a szívéből, kiszökve a szemén át a könnycseppjeiben. Rázkódó válla felett úszott el rekedt hangja. Folyamatosan két szót ismételgetve: két éves, két éves.
fotó: Pinterest
