Nem hagy nyugodni Adél. És a baba, akit a szíve alatt hord. A jóisten szeret engem, még akkor is, ha nem tudtam róla, mert megengedte, hogy megfoganjon az a kicsi, aki belőlem és a szeretőmből van. Abból a nőből, akivel megcsaltam a feleségem.
Iza, szegény szerencsétlen Iza… Ocsmány voltam vele szemben, önző és gonosz. De most nem leszek az! Apa leszek, jónak kell lennem. A házasságomat nem lehet és nem is akarom visszacsinálni, de ha elválunk, lehetek még jó férje vagy jó apja valakinek. Mit tegyek, hogy Adél megértse, hogy képes vagyok megváltozni? Hiszem, hogy nem vagyok romlott, és abban is biztos vagyok, hogy a vele való kapcsolat nem ballépés volt, hanem úgymond jobblépés, mert kiderült, mi az én utam. Ez pedig nem más, mint az, hogy megváltozzak, komolyan vegyem az életet, és talán leszokjak az önzésről. Mások azt mondják, egy gyerek megtanítja az embert, hogy mennyire gyorsan háttérbe szorul a sorban, mert nem fontos, hogy éhes, fáradt vagy szomorú, ha ott van mellette valaki, aki valóban tőle függ.
Úgy gondoltam, nem veszek virágot, se más ajándékot, nem találok ki meglepetéseket, mert egyszerűen azt akarom, hogy Adél megértse, képes vagyok a változásra. Ismerem, nem fog hinni nekem, én se tenném. Ki akarna társnak egy hazug csalót? Valószínűleg senki, de a születendő gyerek nem tudhatja, hogy az apja ilyen. Neki azt kell megtapasztalnia, hogy van bennem valaki, aki jobb, kedvesebb és önzetlenebb. Meg akarok változni és be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok szemét. Ezért felhívom Adélt, aki kinyom. Aztán még vagy hatszor. Ekkor írok neki egy rövid üzenetet:
Kedves Adél! Tudom, hogy képtelen vagy hinni nekem, megértelek. Mégis arra kérlek, engedd meg, hogy bebizonyítsam, szeretlek és szeretem jövendő gyerekünket is. Adj nekem még egy esélyt! El fogok válni, és ígérem, soha többé nem okozok fájdalmat neked.
Elküldöm. Válasz nem jön, de látom, hogy elolvasta. Minden egyes nap egy héten keresztül küldök neki üzenetet. Csak egyet és sose hosszút. Egyetlen alkalommal se felel, de nem tilt le, nem hív fel, hogy leordítson, hagyjam már abba. A csenddel büntet. Eközben Iza valóban keres egy ügyvédet és válni fogunk. Tulajdonképpen nem bánom. Minden erőmmel jövendő gyerekemre koncentrálok, aki biztosan lány lesz, érzem. Beledöglök, ha nem láthatom majd, vagy ha Adél mégis elvetette. Kilencedik napja írogatok neki, közben bejárok dolgozni, és albérletet is keresek, mert már nem lakhatok tovább a panzióban. Utálom a tulajdonost, a helyet és az egész helyzetet is, amiben vagyok. Nem mintha nem lennék tisztában azzal, mibe keveredtem saját döntéseim miatt.
A tizedik napon válasz érkezik. Ennyi áll benne: Beszéljünk. Holnap este hatkor? Ott leszek a Virág cukrászdában a Lehel téren, jó?
Nem hiszek a szememnek. A jóisten valóban szeret engem, már tudom. Alig alszom egész éjjel, és másnap a munkára se tudok koncentrálni, csak az jár a fejemben, mit mondok majd neki. Ígérgetni nem akarok feleslegesen. Reggel bejelentem a panziósnénak, hogy elmegyek, mire igen csúnya képet vág. Mintha neki is örök hűséget fogadtam volna. Azt nem árulom el neki, hogy előző este találtam albérletet nem messze a munkahelyemtől. Kicsi, de kétszobás és nem túl drága. A képek alapján semmi flanc, épp csak el lehet lakni benne. Mielőtt találkoznánk, okvetlenül megnézem és le is foglalom. Vagy hogy a fenében mondják ezt…
A Virág cukrászda csinos, kellemes hely, nem olyan puccos, mint nagynevű elődje az Alföldön. Már messziről látom, hogy nem lesz nagy nyüzsgés benne, de nem is ez a cél. Esküszöm, a szívem a torkomban dobog, és el se akarom hinni, hogy újra láthatom Adélt, akit szeretek. Istenemre mondom, nap, mint nap jobban. Már nem érdekelnek bugris szülei, az se, hogy mennyire gyűlöl, el fogom érni, hogy szeressen, és a gyerekünk családba érkezzen. Ha beledöglök, akkor is ezért fogok küzdeni.
– Szia! – Állok meg az asztala előtt. Semmi negédeskedés, felnőtt módjára akarom kezelni a helyzetet. – Köszönöm, hogy itt vagy.
– Te aztán igen furcsán viselkedsz! – néz rám barátságtalanul. – Máskor nem vagy ilyen kimért. Nem mintha mást várnék tőled.
Tanácstalanul széttárom a kezem, mert nem értem, mit akar tőlem. Elmosolyodik, tetszik neki, hogy zavarba hozott.
– Szóval apa akarsz lenni? – kérdi egy fokkal kedvesebben.
– Igen! – vágom rá azonnal.
– Tudod te, hogy az mivel jár? Vége a szépéletnek, kilengésnek, marad a szaros pelenka, az éjszakázás és a ritka szex.
– Nem bánom! – felelem elszántan.
– Azt se tudod, miről beszélek, csak bólogatsz, mint valami kutya a kocsi ablakából. De ülj csak le, és mondd el nekem, miért kellene hinnem neked!
Leülök. Hallgatok, majd nagy levegőt veszek, mire megjelenik a pincér. Gyorsan rendelünk, kólát, szendvicset, sütit és ásványvizet, majd azonnal belekezdek, mihelyt kettesben maradunk.
– Ne higgy nekem, úgyis nehéz! Csak hagyd, hogy melletted legyek! Ennyit kérek! – mondom kereken, egyenesen. Adél kisimít egy tincset a szeméből, de nem mosolyog. Ilyen könnyen nem nyugtatom meg, már nagyot csalódott bennem.
– Mellettem? Miben és hogyan? – kérdi gúnyosan.
– Mint társ, mint olyan, aki szeretni akar téged és a kicsit.
– Ez csak szimpla duma… Láttam, milyen ember vagy. Hazug és képmutató.
Bólintok.
– Akkor miért vagy itt? – nézek rá, és látom, hogy tekintete mégiscsak megenyhül. Lehet, hogy tényleg szeret és megbocsát?
– Nem tudom. Egyszerűen mert legalább akkora barom vagyok, mint te! – közli, és kis híján elbőgi magát. Legszívesebben megölelném, de nem merem.
– Akkor benne vagy? Megpróbálod velem? – Hangom reménnyel teli, de megrázza a fejét, mire a szívem hevesen kezd verni. Úgy érzem, menten kiugrik az ingem alól. Elpirulok, majd elsápadok. Adél szeméből ekkor kibuggyan egy csepp könny.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
