Vannak könyvek, amelyek nemcsak történeteket mesélnek el, hanem ha akarjuk, ha nem, belénk költöznek. Ilyen Corinne Hofmann Az afrikai szerető c. regénye is, amely szenvedélyes és valós történet. Miről is szól?
Egy svájci nő egy szép napon, miközben Kenyában nyaral, találkozik élete férfijával, aki történetesen egy maszáj harcos. Úgy dönt, feléget maga mögött minden hidat. Eladja butikját, elhagyja családját, és a modern Európából az afrikai sivatag peremére költözik. A történet akár film is lehetne, de nem az. Egy olyan valóság, amelyet keveset mernének megélni. Ám ahogy telnek a hetek, a romantika falán repedések keletkeznek, és Corinne ráébred arra, hogy a vágy és a józan ész milyen távol van egymástól.
A könyv igazi ereje abban rejlik, hogy írója nem hősnek, nem mártírnak állítja be magát, hanem egy olyan nőnek, aki mert kockáztatni. Szerelme vakmerő, gyönyörű és fájdalmas. Tulajdonképpen minden ember álmát testesíti meg, mert mindannyian arra vágyunk, hogy képesek legyünk így szeretni. A történet nem lesz rózsaszín, hanem őszinte, izzig-vérig valótlan, és mégis igaz. Kimondja, a szerelem néha nem megtart, hanem tanít. Ahogy az már lenni szokott.
Svájc kényelme és gazdagsága után Corinne egy maszáj faluban telepszik le, hogy szerelmével, Lketingával éljen, ami nem lesz a romantika netovábbja. Betegségek, féltékenység, kultúrsokk, szegénység és identitásválság nehezíti életüket. Az olvasó nem kap zsákbamacskát, mert azonnal tudja, hogy a helyzet tarthatatlan. Corinne kénytelen visszatérni Európába és magával viszi gyermeküket is.
Kevés könyv számol be ilyen mélyen és pontosan arról, hogy mit jelent igazán kilépni a komfortzónából. A svájci üzletasszony hirtelen dönt, és hamar kiderül, hogy nincs szó idealizált szerelemről. A szenvedélyes érzelmeket felváltja a magány, a kultúrák ütközése, és Hofmann fájdalmasan ír arról, hogy miként foszlik szét egy álom. A történetben mégis ott van a szeretet, a kitartás és a kíváncsiság is.
Itt nem egy romantikus kaland részese lehet az olvasó, ahogy legtöbb filmben, amikor a szerelem esküvővel zárul, és semmit nem tudunk a hétköznapok valóságáról. Ebben a könyvben utazók lehetünk egy pszichológiai kalandban, amelyben egy nő küzd a döntéseiért, önmagáért, és azért, hogy megértse, hol a helye ebben a világban. Minden egyes lapjáról sugárzik a megértés és a tanulság: a romantika és az önfeladás között vékony határ húzódik.
A végén persze felmerül az olvasóban, ahogy Corinne-ban is: Megérte? És a kisördög is ott lapul azt súgva a fülünkbe, hogy feláldoznánk-e mindent a szerelemért, ha szembe jönne velünk?
A könyvnek folytatása is készült. A Visszatérés Afrikába és A fehér maszáj lánya is hihetetlenül érdekes utazásra csábítja az olvasót.
2005-ben filmre vitték, de ahogy az lenni szokott, a könyvben sokkal inkább átjöttek az érzelmek, és jóval közelebb vonzza magához az olvasót.
Aki elolvassa, bizonyára kedvet kap majd Tiziano Terzani Egy más világ, vagy Elizabeth Gilbert Ízek, imák szerelmek könyvéhez, ha eddig nem került útjába. Mindenesetre mélyen elgondolkodhatunk azon, hogy a szerelem ereje valóban akkora-e, hogy hegyeket tudna megmozgatni?
