„Ilyen az élet! Öröm és fájdalom… remény és félelem… és főként változás. Állandó változás! Nem tehetünk ellene semmit. El kell engednünk a régit, és magunkhoz ölelni az újat… s meg kell tudnunk válni mindentől, amit valaha úgy megszerettünk. Bármily édes is a tavasz, át kell, hogy adja helyét a nyárnak, a nyár az ősznek. Születés… nász… halál.” (Lucy Maud Montgomery)
Nyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1942. április 24-én hunyt el az egyik legismertebb kanadai írónő, akinek a máig népszerű Anne Shirley-történeteket és a Váratlan utazást is köszönhetjük. Bizonyára sokan vannak az olvasók között olyanok, akik varázslatos, édes-bús történetein nőttek fel vagy merítettek ihletet a szomorúság és az élet keménységének elviseléséhez.
Még kétéves sem volt, amikor édesanyja meghalt, és apja nagyszüleire bízta őt. Így a kislány a Prince Albert-szigeteken lévő Cavendish-be került. Bár voltak arrafelé rokonai, barátai nemigen. Maradtak a képzeletbeliek és a könyvek, nem beszélve a természetről, amely mindig is elvarázsolta Maud-ot, ahogy a környezete szólította őt.
A tenger, a vadvirágok, a csend, amely körülvette, mind visszaköszön későbbi műveiben, és a mai olvasóban nosztalgiát ébreszt, mert azt sugallja, milyen jó is volt akkor élni, amikor a természet még szerves része volt a mindennapoknak. Az iskolát és annak szigorát nehezen tűrte. Tanárai közül nem egyet megjelenített műveiben. Később épp emiatt kezdett álnéven is írni, mert tudta, hogy történeteiben sokak magukra ismernek. Nem beszélve arról, hogy a korabeli viszonyok mennyire nem kedveztek egy női írónak, és akkor még meg se említettük a családi akadályoztatást. Azok támogatták legkevésbé, akiktől leginkább várhatta volna. Egész életében depresszió gyötörte, talán ez is az egyik okozója volt.
Korán, 9 évesen kezdett írni, ahogy ez már lenni szokott, de első próbálkozásait nem kísérte siker, ami nagyon elkeserítette. Kis híján feladta. 1890-ben összeköltözött édesapjával, de honvágy gyötörte Cavendish után, így visszatért. A főiskolát elvégezve tanítóként helyezkedett el, és ekkor már rendre jelentek meg írásai. Miután nagyapja elhunyt, nagyanyjához költözött, hogy élete végéig ápolja.
Bár csinos nő volt, és több udvarlója is akadt, a szerelem elkerülte. Egy presbiteriánus lelkész lett végül a férje. Nem volt belé szerelmes, de jó feleség és anya lett mellette. Két gyerekük született, a harmadikat elveszítették születése után. Ez nagyon megviselte és súlyosbította depresszióját. Már feleségként kezdte írni az Emily-krónikákat, Anne ekkor már sikereket eredményezett. Öt hónap alatt 19 ezer példányt adtak el belőle. Mindenki azt hitte, önmagáról mintázta a kislányt, hiszen sok párhuzamot lehet felfedezni az életük között, de az írónő Emily karakterével tudott inkább azonosulni.
Anne, a különc lány azonban sokat szívét rabolta el a világon, életét egészen ötvenéves koráig kísérhetjük, ami még inkább felkeltette iránta az érdeklődést. Természetesen nem hagyhatjuk ki Sarah Stanley történetét is, amely kezdetben mellékszál volt, de a Váratlan utazás c. óriási sikert arató film főszereplője lett. A sorozat bájos szereplőivel, a jóságba és becsületbe vetett hitével évtizedek óta elvarázsolja a nézőket. Több, mint 60 országban került képernyőre, és folyamatosan ismétlik. Népszerűségéből mit sem veszített, hiszen olyan értéket képvisel, amelyek után mindannyian vágyakozunk.
Lucy Maud Montgomery élete kívülről szinte teljesnek tűnhet, hiszen lelkészfeleségként élte békésnek hitt napjait, de boldog, nem volt, ami naplójából, amit egész életében vezetett, kiderült. Férje, Ewan McDonald is depressziós lett, amely kihatott az ő életére is. Volt egy kisebb idegösszeomlása, majd 1941-re már annyira leromlott az állapota, hogy se írni, se olvasni nem tudott már.
Könyvei, amelyben a küzdelem, az igazság, a nehézség nem veti vissza a szereplőket, amelyben megmutatja, hogy a kitartás és a felelősség mennyire fontos, örökérvényűek. Anne Shirley-vel a Netflixen is találkozhatunk, ha rákeresünk Anne, E-vel a végén c. sorozatra.
Részese lehetünk egy olyan világnak, amely már meglehet, hogy az emlékeinkben sem él, de álmainkban bizonyosan.
Az írónőt szeretett városkájában, Cavendish-ben, egy kis temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kép forrása: Pinterest
