Péntek este hét óra után pár perccel egy bérelt autó rohant a magdeburgi karácsonyi vásáron sétálgató tömegbe. Az első jelentések szerint két halálos áldozata van a 400 méteres ámokfutásnak, és több tucat sebesültje. Az elkövetőt miután meg akart fordulni kocsijával, elfogták. Kiderült róla, hogy egy szaúd-arábiai orvos, aki már 2006 óta Németországban élt letelepedési engedéllyel. Kezdetben azt gyanították, hogy autója robbanószerkezetet rejt, de nem találtak semmit a rendőrök.
Karácsony előtt pár nappal különösen fájdalmasak ezek az események. Hogy mi visz rá egy gyilkost, egy terroristát tette elkövetésére, nehéz megmagyarázni. Még nehezebb megérteni azt a dühöt és határozottságot, amellyel képes ártatlanok életére törni, nem beszélve egy orvosról, aki gyógyításra tett esküt. Mondhatnánk a nevelést, az agymosást, a lelki töréseket, amelyeket szereznek az ilyen emberek életük során, de semmi nem lenne elég jó magyarázat vagy mentség. Az ilyen tetteket nem lehet megmagyarázni, nincs rájuk vigasz, miközben elrettent bennünket az élettől, a világba vetett hitünktől. Azért ölni, mert valaki más, mint mi, bűn. Azért elvenni az életét, mert más vallású, bőrszínű, nemű, szexualitásban eltérő, a világ legnagyobb vétke és megmagyarázni nem lehet.
A világban úgy tűnik, egyre több az olyan ember, akit a gyűlölet éltet. Lassan elveszik a hétköznapi ember is, mert gyűlölete felemészti őt.
Gyűlöli a szomszédját, mert neki több jutott, a másik autóst, mert gyorsabban vezet, mint ő, gyűlölködik azért, mert valaki sikeresebb, vagy nem az ő nézeteit vallja, fröcsög a politika miatt, a szeretetlenség miatt. Egyre nagyobb az elégedetlenség világszerte, amely jó táptalaja egy világégésnek. Hibás mindenki, aki él, még akkor is, ha a kisemberek sorsát a politika és azon belül a gazdaság határozza meg. Gyűlöletesek a nagyhatalmak és egyéb államok vezetői, akiket a hatalmon kívül semmi más nem éltet, hiszen miattuk omlik össze a gazdaság, miattuk válnak emberek földönfutókká, és háborúznak, hiszen az egyszerű földi halandó sose akarna pokoli kínok között elesni, éhezni, fázni, ha nem kényszerítenék menekülésre.
A hatalom olyan mámor, amelynek következményeit azok látják csak, akik messze vannak tőle. Amire nevelnek bennünket, és amire neveljük gyerekeinket, azzá lesznek, leszünk később, nem beszélve a médiáról, a hazug közösségi oldalakról, amelyek azt sugallják, értékes vagy, ha hamis képet festesz magadról, netán a műkörmöddel dicsekszel.
Értékét vesztette lassan minden a 21. században. Még akadnak olyanok, akik a fejüket kapkodják, mert emlékeznek a 70-es, 80-as évek békés éveire, amikor tényleg a munka, a család, a szerelem, a zene, a filmek voltak a fontosak. Voltak barátságok, közös összejövetelek, és senki nem törődött a másik ruházatával, cipőjével, annál inkább a mondandójával. Azokban az években még meg akarták váltani a világot, jobbak akartak lenni, és a szabadságról azt gondolták, a világon a legfontosabb. Ezért nem bántották, aki más nézeteket vall, akiről kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy extrém módon öltözködik. Nem voltak ezek tökéletes évtizedek, de legalább nyugalmat és reményt adtak. Sose rettegtünk attól, hogy egy Elba-parti 240 ezres lakosú városban lesz valaki, aki épp karácsonykor akar gyilkolni.
Ha azt hisszük, mi jók vagyunk, akkor nézzünk tükörbe és kérdezzük meg benne látott arctól, hogy mikor látogattuk meg a szüleinket, hallgattuk meg gyerekeinket, mikor köszöntünk kedvesen a boltban, segítettünk a rászorulókon, és mikor fogtuk be a szánkat, amikor be kellett?! Hány meg hány alkalommal ócsároltunk másokat, avatkoztunk bele olyasmibe, amihez közünk sem volt, áskálódtunk kollégáink, barátaink háta mögött? Mikor hívtuk fel a barátainkat ok nélkül, hányszor értünk rá meghallgatni mások érveit, miközben szidtunk mindenkit, aki él és mozog, mert nem a mi érdekünket képviselte?
A tragédia, ami tegnap történt fájdalmas figyelmeztetés, hogy az emberiség rossz úton jár. Rosszak a módszereink, a lelkünk besározódott, és sajnos lesznek majd olyanok, akik ezt ki fogják használni. A kisember megvehető, hatalmat kapva könnyen elaljasul, hiszen feljelenteni, megalázni másokat oly könnyen tudtak régen is. Tudnak ma is. Jusson eszünkbe, hogy mit műveltek a második világháború alatt az ún. hétköznapi családok más családokkal, hogyan tiporták földbe bálványaikat, legyen szó Kabos Gyuláról, Jávorról vagy Karády Katalinról, pedig ők égi magaslatokban jártak előtte. Akkor se gondolta senki, hogy a házáért, a vagyontárgyaiért feljelentik… Az ember alapvetően nem jó. Vannak jók, de sajnos egyre kevesebben.
Magdeburg gyászát csak azok értik, akik megéltek hasonlókat. Még azok se teljesen. Megrendült a hitünk másokban, és nem értjük, hogy képes valaki válogatás nélkül gyilkolni.
Hozzá kell tennünk, hogy mindeközben Zágrábban, péntek délelőtt egy 19 éves férfi berontott egy általános iskolába, ahol késsel megölt egy hétéves kislányt, öt gyereket és egy tanárt megsebesített. Az utóbbi állapota súlyos, az orvosok az életéért küzdenek.
A horvát fővárosban gyásznapot rendeltek el, és lemondták az ádventi események egy részét. A támadót, aki korábban az iskola diákja volt, elfogták. Öngyilkosságra készült, de ebben a rendőrök megakadályozták.
Nehéz szavakat találni…Még nehezebb a karácsonyi fények közepette nem gondolni a rosszra. Pedig még nem késő megállni és nemet mondani a Gonosznak. Sosem az.
Kép forrása: Pinterest
