Még fiú
Tudom fiam, hogy éreztél már vágyat.
Nővel, vagy tán nőkkel fűtötted az ágyad.
Nem is egyszer, s nem is eggyel.
Önzőségből, s talán keggyel.
Tudom milyen büszkeségnek látod.
S hogy nincsen párod, a magad útját járod.
Látom milyen dölyfös e témában tekinteted.
S hogy ezt önmagadban, díjként tekintheted.
De nem tudod, milyen reggel vele kelni.
Szeretve vele lenni, s szeretni merni.
Karjaidba zárni, érezni amit érez.
Szavakat csókra tárni, s figyelni ha kérdez.
Nem tudod, hogy milyen őszintén szeretni.
Lelked páncéljaid, mellette egytől-egyig levetni.
Szeretni ahogy lehet, önmagadnál is jobban.
Oly ritmusra elaludni, ahogy a szíve dobban.
Nem tudod milyen, mellette elgyengülni.
Védtelen megnyílni, s szemében elmerülni.
Örökké úgy szeretni, hogy történjen bármi.
Mellette maradsz, s nem fogsz már másra várni.
Erre meg kell érni, s szíved feltálalni.
Csak soha ne félj önmagad, büszkén felvállalni.
Mert hogyha majd szeretsz, s ezt önzetlen tudsz tenni.
Akkor majd tudni fogod te is, milyen férfinak lenni.
