Kevés olyan színésznő volt és van a filmezés történetében, akit a nézők annyira szerettek a természetességéért, mint Diane Keaton. Ő volt az a nő, aki sose akart tökéletes lenni, mégis az lett: furcsa, elbűvölő, egyedi és mindvégig mélységesen emberi. Ő is elment 79 évesen. Kimondhatjuk bátran, egy korszak végérvényesen lezárult,
Diane Hall néven született Los Angelesben 1946-ban. Már fiatalon sem illeszkedett az átlagba, mindig különc és kívülálló maradt. Színpadon először a Hair musicalben szerepelt, de hamar találkozott Woody Allennel, és ezzel mindkettőjük életét befolyásoló időszak vette kezdetét.
A Keresztapa-trilógiában Kay Adamsként mutatkozott be, és a filmvilág azonnal felfigyelt rá. Olyan nőt játszott, aki a nem hatalomra vágyott, hanem tisztaságra, és sosem akarta elhallgatni az igazságot a maffiabirodalomról.
1977-ben láthatta a közönség az Annie Hall-t, amelyben új típusú karaktert személyesített meg. Oscar-díjat kapott a nem tökéletes, bohókás, intellektuális és dadogó lány megformálásáért. Hollywood végre árírhatta a női karakterekről alkotott képét, ahol mindenki hibátlan és gyönyörű, de mintha csak kellék lenne. A nadrág, a férfizakó, amit viselt a szabadság szimbólumává vált.
Diane Keaton abban hitt, hogy a nőknek nem kell elrejteniük az életüket, a ráncaikat, a fájdalmukat vagy a humorukat. Ő sosem akart fiatalabbnak látszani, csak hitelesnek.
Soha nem ment férjhez. Két gyereket fogadott örökbe. Nagyon szeretett otthonfelújítással foglalkozni, de könyveket is írt, fotózott és dokumentumfilmeket rendezett. Róla elmondhatjuk, hogy nem a sztárságért élt, hanem az életet akarta megérteni.
Ő volt Hollywood legemberibb ikonja, akinek örökre itt maradtak szavai, a nevetése, humora és most, hogy elment, mind inkább láthatjuk, milyen nagy kincs ma a bátorság, a kedvesség és az önazonosság.
Búcsúzzunk tőle saját szavaival: „Nem kell úgy kinéznem, mint bárki más. Soha nem éreztem szükségét, hogy beilleszkedjek, és amikor végre elfogadtam, minden könnyebb lett. Ahogy akarok, úgy öltözködöm, ahogy akarok, úgy nevetek, és nem kérek engedélyt, hogy az legyek, aki vagyok.”
Jó utat és sok nevetést kívánunk Miss Keaton! Üdvözölje a többieket, akik már várják!