Bella megcsóválta a fejét. Vannak még csodák, gondolta keserűen. Szája sarkában megrándult egy ideges kis ránc, ami azt jelezte, akaratlanul is bosszús, pedig igyekszik nem törődni a múlttal. Okos nő volt, pontosabban egy ideig igen, aztán éveken át ostoba, majd megint megjött az esze, és elkezdte élni azt az életet, amelyet addig is kellett volna. Milyen könnyű azt mondani, hogy résen kell lenni, nem szabad fejest ugrani egy kapcsolatba, főleg akkor, ha a másik fél házas, és ő is épp a sajátjából araszol kifelé. Mennyivel egyszerűbb azt gondolni, hogy lám, itt van ez az ember, aki hosszú évek óta először szépnek látja, kívánja és még az eszét is díjazza. Pedig ennél nagyobb önbecsapás nem kell, hiszen egy viszony, amely nem indul tisztán, nem is folytatódhat úgy, nem beszélve a befejezésről.
Amikor megismerte Petit, azonnal összehasonlította a férjével. Előbbi jött ki győztesen, mert talpraesett és határozott volt, nem tudta megenni őt reggelire, ahogy addig másokat. Mármint a házassága előtt. Bella nem élt nagyvilági életet tizenöt évvel a házassága előtt sem, alatta meg hűséges volt. Olyan nő, akit arra neveltek, hogy tűrjön, mert a férfiaknak istenadta joguk megcsalni a feleségüket. Pokolian hosszú évek alatt szedte össze magát annyira, hogy döntsön: el kell válnia, ha nem akar beledögleni férje kicsinyességébe, lustaságába és ötlettelen hétköznapjaiba. Az idők során egyetlen egyszer se fordult elő, hogy pl. ő kitalálta volna ki, hová menjenek nyaralni, vagy épp ki akart volna mozdulni a négy fal közül. Nem, ő csak ült a gépe előtt és marhaságokkal foglalkozott, miközben rá is szakadhatott volna plafon, talán fel se tűnt volna neki. A kertet is csak hírből ismerte, ki nem tette volna a lábát. Evett, gépezett és követelte a szexet, ennyi volt a házasságuk.
Peti kedves és figyelmes volt, ugyan milyen lehetett volna, ha el akar valakit bűvölni? Itta Bella szavait, és minden érdekelte, ami vele kapcsolatos. Őrült hosszú beszélgetésekbe bonyolódtak, amikor Bella lánya a szomszédban játszott, a férfi meg otthonról dolgozott. Ezekben az időkben ők ketten tervezték és váltották meg a világot. A feleségéről annyit tudott, hogy unalmas, elhanyagolja az otthonukat, és semmitmondóan szürke. Ezt nem így mondta, csak egy-egy megjegyzésből szűrte le ő, hiszen havonta-kéthavonta szeretkeztek hagyományosan, a nőnek nem voltak ambíciói, vágyai és az utóbbi időben kissé ki is kerekedett, de nem lett csúnya. Mindenesetre a húsz közös évük alatt kifakultak mindketten, és tetszhalott állapotban tengették a napjaikat, miközben a nő féltékeny volt, Peti meg hárított, mert nem csalta meg. Egészen Belláig. Öt éven át tartott a sehová nem vezető viszony, hiszen a szeretőség mindig zsákutca. Mindketten kinyíltak, adtak és kaptak ezernyi örömöt, de a férfi nem mondta, hogy válni akarna. A kényelem, a megszokás, amit úgy hívnak, hogy közös ház és gyerek, felülírta az unalmat. Pedig nemegyszer hallotta, hogy mennyire egyszerű nő Judit, még műkörme sincs, pedig Peti fizetné neki meg szájtetoválását is, no meg egy menő ruhatárat, mert a farmer-póló kombó nem szexi. Bella más volt. Adott magára, sikerült vékonynak maradnia, tele volt tűzzel és becsvággyal, nem beszélve arról, hogy az ágyban is szeretett kísérletezni. Ám, egy idő után Peti ráunt. A baj az volt, hogy ő beleszeretett a férfiba, és túl odaadó volt. Már nem kellett becserkészni, elfelejtette, hogy értékes és behódolt, hogy megtartsa őt. Ennél nagyobb ostobaságot nem követhetett volna el, de ezt ugyan ki látja be, ha benne van.
A férfi kezdett elmaradozni, egyre több dolga akadt, amit megértéssel kellett fogadni, nem beszélve a folytonos készenléti állapotról, amelyben tartotta Bellát, aki a félreértelmezett szerelem nevében hagyta, hogy az legyen, amit ő akar. Az ötödik év vége felé már nem nagyon írtak egymásnak kedves üzeneteket, nem toppant be mosolyogva csak azért, hogy lássa, és a beszélgetések se szóltak másról, csak arról, mi történik a férfi munkahelyén, elvétve otthon. Amikor rákérdezett, nem kapott egyenes választ. Azért, hogy ne bántsa meg, mondta később a szerető, inkább megírta, hogy már semmi nem választja el Bellát a nejétől, és akkor meg minek az egész? Mert ő is olyan lett, mint a másik: túl alázatos, bólogató és mindenben egyetértő. Nincs benne izgalom és semmi plusz, ami régen tetszett neki. Lehetne akár a második felesége is, annyira átalakult. Bella megdöbbent. Jónak lenni nem kifizetődő? Ha veszekedett volna, vagy jelenetet rendez, mert Peti másfél órás késéssel érkezik meg hozzá, jobb lett volna? Ha nem traktálja a kedvencével, ha nem vesz fel csodacsipke alsóneműt, érdekesebb maradhatott volna? Hogy ne roppanjon bele, a szerető nem válaszolt, és szépen visszasomfordált a házasságába, amire azt mondta egykor, lapos és átlátszó.
Mindezzel nem lett volna semmi gond, mert Bella nem halt bele. Ritkán halnak meg szerelmi bánatban a szeretők, akiket átkoznak vagy áldanak. Élte tovább az életét, és nem mesélte senkinek, hogy nem őt választották öt év után, hiszen az természetellenes lett volna. Utóbb már maga is tudta. A közösségi oldalakon azonban látta, ahogy a férfi átalakul, megváltoztatja a szokásait, ruhatárát és olyan dolgokat posztol, amilyeneket régebben soha. Önmagát futtatta folyamatosan. Pózolt, vigyorgott, vagy elrévedve bámult valamit, mint aki azt hiszi, így van ez rendjén ötven felé. Ám, ami igazán furcsa volt, az a nagy szerelem, amit mutatott. Méghozzá a megunt, lusta, élettelen feleséggel. A nő lefogyott, beszerzett pár jobb cuccot, megcsináltatta a körmeit és tetováltatott magának szájat. Így lépett a világ elé, és ettől kezdve Peti, aki addig rejtegette, épp csak megmutatta nagy kínkeservesen a családi nyaralásokon, hirtelen sztárolni kezdte. Beleszerelmesedett húsz év után. Pár kiló mínusz és néhány új cucc elég volt neki ahhoz, hogy elfeledje, a nő unalmas, nincs benne spiritusz. Aztán valahogy lett. Bella nevetve figyelte, hogy az első feleség, ahogy a férfi mondta, kiemelkedik a habokból és Vénusz lesz belőle. Mi a jó ég történhetett, tette fel magának a kérdést. A közösségi oldalak szerelmespárja lett volt kedvese és a neje, akivel annyira elégedetlen volt. Csók itt, csók ott, összebújások, romantikus pillanatok azzal a nővel, akit a párja nem bírt, mert butácskának és egyszerűnek tartott.
Vannak még csodák, mondta a barátnője, Vica kacsintva, de Bella nem volt képes megérteni, hogyan cserélődhet így ki valaki, akit éveken át szeretett. Lehet, hogy a közös idő alatt sem volt olyan lapos minden, mint ahogyan tálalta? Bizonyára, hiszen az emberek nem változnak. Vagy tévedne? Bele lehet szeretni valakibe újra húsz év házasság után? Lehet szerelmes pillantásokat lövellni rá, és fel lehet javítani a szexet? A barátnő mosolygott, és megrántotta a vállát. Hát nem mindegy már, kérdezte? De, tényleg mindegy, vágta rá, és arra gondolt, mennyire nem hisz a csodákban, pedig lehet, hogy akad néhány? Valahol. Még a régi együttélésekben is. Egyet azonban tudott, a saját válása után neki meg se fordult a fejében visszafordítani az idő kerekét.
Kép forrása: Pinterest
