Sose értettem, miért értéktelenebbek a nők a világon. Egyesek szerint. Azt sem, miért alakult ez ki, és ha már így történt, miért nem változik meg ez a nézet. Miért a nő a gyengébbik nem, és ha az, miért tették azzá? Mi jó származik abból a férfiaknak, és ezzel együtt a világnak, ha elnyomják, földbe döngölik őket? Tudom, a hatalom és az erő demonstrálása egyszerűen olyasmi, amire nincs magyarázat. Akkora hatással van mindenkire, hogy kevesen tudják kivonni magukat a hatása alól. Ha megtehetik, miért ne tennék, hogy bántanak valakit azok, akik jobbnak, okosabbnak hiszik magukat.
Vegyük csak sorjában. Tulajdonképpen a nő sokkal többet tesz az emberiségért, mint a férfi. Annál értékesebb dolog nincs, hogy testében neveli gyerekét, megszüli, szoptatja, terelgeti, mindezek mellett később oktatja, mesél neki, babusgatja és lemond sok esetben a karrierjéről vagy szünetelteti. Mindezt azért, hogy gyereke vagy gyerekei biztonságban és nyugalomban éljenek. Ha ez kevés lenne, akkor mi a sok? Természetesen vannak, akik nem ennyire elkötelezettek, felelősségteljesek, de most nem róluk van szó, arról sem, hogy sok férfi hasonlóképpen jó apa…
Mégis az évszázadok, évezredek során úgy alakult, hogy a férfiak bántalmazzák a nőket és nem fordítva. Mivel rettegnek a megcsalástól, sok országban bezárják őket, nem adnak nekik szavazójogot, vagy nagy sokára, és korlátozzák a szabadságukban, tanulásukban, nehogy kiderüljön, hogy bármiben is jobbak. Azt mondják, terjesztik meggyőződéssel, hogy ész nem kell a házassághoz, és a nők maradjanak csak tárgyak, amelyekkel azt tehetnek, amit akarnak. Kidobhatják, lecserélhetik, és a társadalom nagy része bólogat. Nem kell azt hinni, hogy kizárólag a férfiak, hiszen azok a nők is ítélkeznek, akiknek sose volt egy épkézláb gondolatuk, és a szolgasorban eszükbe se jutott lázadni, hiszen kevesebbnek hitték magukat.
Mit ér ma egy nő, akit nem hallgatnak meg, ha megszólal? Mit számít egy olyan nő élete és sorsa, akinek folyton bizonygatnia kell, hogy több és fontosabb annál, amibe kényszerítik? A férfiak uralta társadalom előítéletei olyan erősek, hogy szavuk semmibe vész. Olcsó hisztinek minősítik a fizikai fájdalmukat, de a lelki bántalmazásukat is. Nincs olyan szerv vagy elvétve, aki kiállna értük. Amíg egy nőnek bizonygatnia kell, hogy megverték, megerőszakolták, addig a világ alávaló, hiszen ezek azok, amelyek elveszik emberi értékeiket. Ha nincs senki, aki vígaszt nyújtana, aki meghallgatná őket, és nem gúnyolódna rajtuk, és nem áldozathibáztatással kezdené, ha megszólal egy bántalmazott, akkor semmi nem fog változni. Akkor sem fog, ha egy nő nem érheti el ugyanazt a fizetést, karriert és bánásmódot kizárólag, mert nő. Persze sokan vagyunk, sokfélék, de érdemes megkérdezni nőtársainkat is, kiállnak-e egymásért? Védik-e egymás becsületét, tisztességét, érzik-e, hogy ugyanannyit érnek otthon vagy a munkahelyen, amennyit a férjük vagy férfikollégájuk? Ej, de sokan fordítanák el a fejüket, mert megszokták, hogy hallgass a nevük, hogy tűrniük kell.
Amíg egy országban az a mondás járja, hogy a pénz számolva, asszony verve jó, addig nem várhatunk fejlődést. Nem hihetjük, hogy lesznek olyanok, akik meghallják egy nő kiáltását, akit ütnek-vágnak, meggyilkolnak. Nemrég meghalt egy japán nő, akit megvertek, megkínoztak és felgyújtottak. Senki nem akart tudni róla, mert nálunk csak akkor emeli fel a tekintetét valaki, ha vér folyik.Még akkor is nehezen. Hogy is van ez? A férfi attól férfi, hogy üt? Miért nincs olyan kampány, felvilágosítás ebben az országban, amely azt hirdeti, hogy minden ember egyenrangú és nem számít, milyen nemű! Az sem, milyen a vallása vagy bőrszíne. Ember és kész!
Miért nem ébred már fel a 21. század technológiában elszabadult társadalma és érti meg, hogy nem a nők veszélyeztetik a férfiak hatalmát? Mekkora félelemnek és kisebbségi érzésnek kell lennie ma az uralkodó és basáskodó férfiak többségében, ha csak erőszakkal tudnak érvényt szerezni mondandójuknak?
Nem, ez nem feminizmus, meg ilyesmi! Ez az ész, a belátás és jóság diadala lenne, de ehelyett minden héten meghal egy nő hazánkban, akit agyonvertek, leszúrtak, és mi becsukjuk a szemünket, hallgatunk, mert nincs, aki harcoljon értünk?
Mennyit ér egy nő, aki szolgáló és szülőgép? Hol van itt a férfi, aki támasza, szerelme és megmentője akar lenni? Sehol, mert elbódította a hatalom, mert azt hiszi, értéke abban mérhető, amit a nadrágjában hord. Az érték azonban nem ez. Ám a szavunk kevés, addig, amíg a törvények nem mondják ki, hogy keményen meg kell büntetni azokat, akik családon belüli erőszakot követnek el. Egy nőnek, ahhoz, hogy ez a világ számára is élhető legyen, tudnia kell, hogy vannak, akik mellette állnak, akik nem csukják be az ajtót előtte, és nem hiszik el, hogy a kék-zöld foltok azért keletkeztek, mert leesett a lépcsőn.
Bármekkorát is fejlődtünk, a nők esetében nem sok előrehaladás történt. A nőt meg lehet zsarolni, félemlíteni, hiszen érzelmei erősek. Megéli és megszenvedi, ha elveszik a gyerekét, a nőiességét, ha rákényszerítik méltatlan dolgokra. És ne, tényleg ne mondjuk, hogy miért nem ellenkezik, harcol vagy áll ki magáért? Látott már valaki állatot, amelybe belerúgtak? Nem egyszer, hanem tízszer, és még bottal is ütlegelték, leöntötték forró vízzel vagy meg akarták mérgezni? Ha igen, tudja, hogy az ilyen kutya vagy bármilyen más élőlény nem megy oda bátran idegenhez, hogy elfogadja az élelmet. Nem engedi, hogy ápolják, meggyógyítsák, mert hosszú időn át félt, és fél most is. Ez a félelem akadályozza meg abban, hogy elhagyja a gazdáját, vagy netán rátámadjon. Akad, aki összeszedi minden bátorságát…De kevés, és ha elbukik, újabb rúgásokat kap, agyon is verik netán. Épp ilyen az a nő, akit nap, mint nap gyaláznak, leszólnak, kritizálnak, és ha ki meri mondani, amit érez, akkor meg is ütik. Sokszor még előtte. Hogy tudna egy ilyen ember bátorságot gyűjteni?
Mit ér a nő, ha azért ócsárolják, tárgyiasítják, mert nő? Azt kell mondanunk, hogy nem sokat. Itthon semmiképp. És az ilyen nő, hogy adhatna erőt is kitartást a saját lányának? Hogyan taníthatná meg, hogyan kell védekeznie a szörnyetegekkel szemben? Nagyjából sehogy.
Így az élete könnyen véget érhet, mert megfojtják, halálra verik, és senki nem fog tenni érte, mert az emberek úgy hiszik, a tettesnek jó oka volt. Meg is magyarázzák. És ezzel a kör bezárul…A hírekben hallani fogjuk, és nem értjük, mitől ennyire aljas, aki bántalmazta, miközben mi is tudtuk, hallgattuk és tétlenül tűrtük az egészet.
A nő erős és kemény lesz, miután magára talál. Egyeseknek azonban nem ez az út jut. Álljunk fel, és ne hagyjuk szó nélkül, ha tudjuk, hogy a szomszédot, a barátnőt, az ismerőst verik vagy alázzák! Ne legyünk cinkosai a vétkeseknek! Rajtunk is múlik, hogy a világ valamelyest változzon. El kell jönniük a törvényi változásoknak is, amelyek rendet tesznek. A fejekben is.
Kép forrása: Pinterest
