A történet és a szereplők a képzelet szüleménye, minden a valósággal egyező részlet a véletlen műve.
A történet további részeit itt olvashatod
Amikor az ember ismerkedni próbál, sejti, hogy sokféle pasi létezik. Tudja, csak nem akarja elhinni. Beetették már hollywoodi maszlaggal, és bár nem királylány, azért remél. Valami jót. Valaki jót.
Nem azt, hogy majd hű, milyen öregecske királyfik jönnek hozzá, meg, hogy felfedezi egy divatügynökség munkatársa. Az ostobaság nem korfüggő, de azért lehet abban bízni, hogy az idő múlásával csak kitisztul egy nő agya. Az emberek egy része valóban remek álcában jár-kel az utcákon. Lehet öltöny rajta, vagy olajfoltos munkásnadrág, nem lehet tudni, mit rejt a ruha és mit rejt a mosoly. Ilyen volt Kristóf is, aki nagyon talányosra vette a figurát.
Egészen fantasztikus módon majdnem ötven volt, ami azt jelenthetné egyeseknek, hogy na, végre, megvan a korban hozzám illő és nem kell fiatal, ártatlan hímeket elrabolnom anyjuk szoknyája mellől.
Kristófra jó jelzőket csak az elején mondhattam. A maga nemében elragadó volt. Nagyképűségét és folytonos dicsekvését elengedtem a fülem mellett, vagy mosolyogtam rajta. Azt szerette volna, ha csodálom. De nem csak én, hanem a földkerekség összes nője. Minden nap edzett, szerintem heti nyolcszor is. Futott, úszott, súlyzózott, golfozott és focizott. Igen, mindezt bele tudta sűríteni az idejébe, mert voltak alkalmazottai, akik megteremtették neki az időt és a lehetőséget önmaga fejlesztésére. Persze már régen elvált, amit nem csodáltam, mert ilyen férfi mellett nem lehet nőnek maradni. Mivel szép zöld szeme, kedves mosolya volt, a legtöbb nő megadta magát neki.
Akkor még nem tudtam, hogy fényesre suvickolt dumájától később hányingerem lesz. Találkoztunk kétszer is, mielőtt szeretkeztünk. Nem vettem észre semmi álságosat rajta, ami annak volt betudható, hogy tökélyre fejlesztette álcáját.
A szeretkeztünk szó nem megfelelő az együttlétre. Azt azzal lehet, aki iránt érzünk valamit. Maradjunk csak a puritán szex szó mellett. Ha a szex puritán, akkor megette a fene az egészet, mégsem fogok szinonimákat használni. Kétszer egy óra beszélgetés és kávézás után nálam kötöttünk ki. Aznap húztam tiszta ágyneműt és takarítottam is előtte, szóval elégedett volt a látvánnyal. Mihelyt beléptünk az előszobaajtón, a falnak szorított. Akkor még mosolyogtam is rajta, mert tetszett a hevessége. Mégsem engedtem neki, mert ragaszkodtam hozzá, hogy fürödjünk meg. Ez az én hülyeségem, tudom, de így szeretem. Villámgyors zuhany után két percig tartott az egész. Egy pillanatra fenn akadt a szemem, amikor a nagyon sportos, nagyon menő pasi bejelentette, hogy köszöni, isteni volt. Vissza is kérdeztem, hogy micsoda, erre büszkén annyit válaszolt, hogy az egész.
Na, erre én a nagy számmal nem tudtam mit válaszolni. Kicsit dadogtam, és megkérdeztem, hogy nem érezte-e gyorsnak, mire lazán legyintett, hogy a mai világ már csak ilyen. Gyors kaják, gyors szex, a gyors nőket nem tette hozzá, ami hasznára vált, mert kinyomtam volna a szemét érte. Az járt a fejemben, így jár, aki hisz a látszatnak.
Mivel a rakéta üzemmódon túl voltunk, és persze velem nem történt semmi, finoman kitessékeltem, mondván, az idő pénz. Érdekes módon megértette, még bólogatott is. Amikor elhúzott, a kanapéra rogyva röhögtem magamon. Úgy gondoltam, ennyi kellett tanulópénznek. Nem hittem, hogy ezzel nincs vége.
Ez a kétperces akció Kristófnál vagy nagyon magasra került, vagy tényleg ennyi kellett csak neki, már nem tudom, de nem hagyott békén. Kerek-perec megmondtam neki, hogy köszönöm, de én nem élnék a folytatás lehetőségével. Ekkor pecsételtem meg a sorsom egy időre. Naponta ezer üzenetet írt ettől a pillanattól kezdve. Letiltottam. Hívogatott, letiltottam.
Aztán lenyomozta a kocsim rendszámát és rám talált az üzletben. Minden nap bejött és meghallgatta a nemet, amit az arcába mondtam. Nem lett ideges, inkább elcsüggedt. Már-már úgy gondoltam, sportot űz abból, hogy hallja tőlem, hogy nem akarok tőle semmit. Nem tudtam lerázni, de mivel nem volt durva, nem akartam megbántani.
Végül annak is eljött az ideje. Aki rossz nő, annak az eszközei sem mindig tiszták. Úgy gondoltam, megkérek valakit, hogy játssza el, hogy a pasim. Olyan volt az egész, mint egy ócska C kategóriás film. Megjött Fecó, átölelt, de csak addig, amíg a kirakaton át láttuk, hogy Kristóf figyel bennünket. Amikor eltávolodott, nagyot röhögtünk, és úgy éreztem magam, mint egy ostoba kamasz. Talán nem is voltam különb, mégis jólesett.
Kristóf majdnem fél évig nyomult. Nem értettem őt, hiszen külsőleg tökéletes volt, mégsem bírta elviselni, hogy nem nyert. Nem engem, azt nem hiszem, hogy mélyen érintettem, inkább a hiúsága szenvedett csorbát. Neki nem lehetett volna nemet mondani, majd ő akarta volna eldönteni, mikor fejezi be kétperceseit. Sajnáltam őt, és sajnáltam, hogy nem találja helyét a világban. Vajon mi lehetett az, ami miatt nem értette meg, hogy nem kell nekem? Talán a teljesítménykényszer vezényelte? Elvégre megszokta, hogy irányít, és egyszer az életben nem sikerült neki. Fájdalmas lehetett.
Már nem is emlékszem, hogyan szívódott fel. Két napig észre sem vettem, hogy nem leskelődik. Akkora forgalom volt nyár közepén a sok esküvő miatt, hogy nem tűnt fel a hiánya.
Ötven múltam, és újra meg újra kijelenthetem, hogy a férfiak nagyon hasonlóak. Egyféleképpen működnek, és ez nem túl bonyolult tervrajz: szex, kaja, hiúság, kaja, szex, hiúság és kevés tervezés. Mi pedig azt gondoljuk róluk, hogy szaladnak rózsát venni nekünk, mert fantasztikus szexben részesítettük őket. Egy frászt. Vesznek egy szelet pizzát utánunk, azt is szalvétában, hogy ne kelljen mosogatni, aztán megnézik a Forma 1-et vasárnap délután és azt gondolják, Jennifer Lopezt csak azért nem kapják meg, mert Amerikában él.
Folytatás csütörtökön
Előző rész
fotó: Pinterest
