„Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép!”
(Benedek Elek)
Nincs olyan ember, aki ne ismerné Benedek Elek nevét. Meséin generációk nőttek fel, de sokan nem tudják, hogy a későbbi Elek apó merész tollú, vagány újságíró volt, amíg el nem hallgattatták. A nagy meseíró gondos nevelést kapott, nyelveket tanult, és már egészen fiatalon meséket is írt, de kádőbb mégis az újságírás felé vette az irányt. Kimagasló tehetsége hamar megmutatkozott, már 23 évesen A Budapesti Hírlap munkatársa lett. Járt a bölcsészkarra is, de végül nem szerzett diplomát, emiatt csalódottságában majdnem öngyilkos lett. Csak az mentette meg a haláltól, hogy egyik barátja kiszedte pisztolyából a golyót. Így maradt életben, hogy később remekműveket alkosson az utókornak.
Történt egy szép nap, amikor a fiatal, és elegáns székely fiú főnökével, Rákosi Jenővel sétálgatott, hogy megálltak szivart vásárolni az egyik bódéban, közben pedig egy cikkről vitáztak. A társalgásba kéretlenül bekapcsolódott egy fiatal lány, a trafikosné lánya, ami azért is volt szemtelenség, mert abban a korban a nők nemigen alkothattak véleményt komolyabb témákról, és amiatt is, mert két idegen férfi ellenében mert érvelni. Benedek Eleknek megtetszett az okos, tűzrőlpattant zsidó lány, aki tetejében a főnöke ellen szólt. Még fizetni is elfelejtett, amit másnap az elmaradt összeggel egy csokor virággal hálált meg. Ebből az ismeretségből mesébe illő szerelem lett. A székely fiú családja nem volt boldog, amiért egy félárva, más vallású lánynak udvarol, de másfél év után kimondták egymásnak a boldogító igent. Szerelmük és házasságuk példamutató volt. Ám Elek hiába írt jól, hiába jöttek a sikerek, nem tudott a pénzzel bánni, így egy idő után vissza kellett költözniük Kisbaconba, ahol felépítették álmaik házát. Egyre elismertebb szerkesztő és újságíró vált belőle, miközben szeretett felesége hat gyereket szült neki. Ha van tökéletes házasság és földöntúli szerelem, akkor az övék az volt. Egy életre szóló mély szerelem fűzte őket össze, és egy idő után megegyeztek arról, hogy egymás nélkül nem fognak tovább élni. Minderről gyerekeik is tudtak, amely teher nem lehetett könnyű a számukra. Időközben kitört az első világháború, és a házaspár elveszített János nevű fiukat, ami nagyon megviselte őket.
1929. augusztus 17-én, a 70 éves Benedek Elek levélírás közben agyvérzést kapott. Az az ember, akinek köszönhetjük fanyűvőt, a hetedhét országot, még élete utolsó pillanatában is dolgozott, épp egy cikkről vitatkozott levelében. Az ájult íróhoz azonnal több orvost is hívtak, de mindegyik csak azt tudta mondani, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. Mária ezt hallván, nem akart tovább élni. 45 közös évet éltek meg együtt, a földi létet nem tudta férje nélkül elképzelni. Ezért kilenc darab altatóval megmérgezte magát. Még visszament a házba, ahol elmondta gyerekeinek, mit tett. A gyomormosás nem segített már, így azok belenyugodtak édesanyjuk döntésébe.
Élt egyszer egy csodálatos meseíró, aki szebbnél szebb meséket írt a világnak, és olyan szerelem jutott neki, amilyet mások csak álmodnak. És élt egy lány, aki ebben a szerelemben több volt, mint társ, ember volt, anya. Egy olyan nő volt, aki egy pillanatot se akart azután itt maradni a Földön, miután társa elment. Talán ennél szebb és különlegesebb élet aligha jut halandó embernek. Együtt temették el őket, és ma is együtt nyugszanak falujukban, Kisbaconban.
Kép forrása: https://m.facebook.com/ezerszinuvilag/photos/a-legmeghat%C3%B3bb-h%C3%A1zass%C3%A1g-benedek-elek-%C3%A9s-fischer-m%C3%A1riaa-23-%C3%A9ves-benedek-elek-a-bu/1540869009362143/
