A feleség
Rudi megbolondult. Valami nőcskével akar bosszút állni. Kora reggel van, a nap már fent ragyog, de én ülök a szobámban és azon gondolkodom, mire jó ez az egész. Több, mint két évtized van mögöttünk, és most ment el az eszünk? Valóban arra van szükségünk, hogy bolondot csináljunk magunkból. Reggel úgy keltem, hogy elmentem sétálni egyedül. A tenger, a nyugalom, a sós levegő kijózanított. Döntöttem. Egyszerűen nem játszom tovább a bolondot. Hazamegyek, és aláírom a papírokat. Ciprus ide vagy oda, majd akkor kiélvezem, amikor egyedül leszek. Eliza? Bolond vagyok én? Mit akarok kiélvezni? Nem vagyok már kamasz, hogy úgy viselkedjek.
A parton ülve, még a tömeg nélkül, rájöttem, hogy az életem nem lehet merő ostobaság. Ha az az utam, hogy válni akarnak tőlem, legyen. Új haj, új név? Hát mi a fene ütött belém? Ki vagyok én, hogy ennyire ne tudjam, hogy ezek idegenek tőlem. Szeretem a nyugalmat és a biztonságot. Van családom, még férjem is, és ha nem akar velem élni, lelke rajta. Visszagyalogoltam a recepcióhoz, és kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy másnap reggel elutazom. A fiatal, nagyon csinos lány megkérdezte, hogy segíthet-e még valamiben, erre megint csak kézzel-lábbal, de megértettem vele, hogy a repjegyemet át kellene foglalni. Bólogatott és intézte. Megkönnyebbültem.
A szálloda éttermében nem volt már nagy nyüzsgés, a reggelizők rohama elmúlt. Azon imádkoztam, hogy ne találkozzak senkivel, de imámat odafent nem hallgatták meg. Megjelent a srác, akit most idegennek találtam. Újfent kérdezés nélkül huppant le a székbe, és rám mosolygott. Nem volt kedvem hozzá.
– Baj van? – kérdezte.
– Nem, azt hiszem, most lesz minden rendben – feleltem derűsen.
– Akkor kezdődhet a játék? Van egy tervem – búgta kedvesen, de én megráztam a fejem.
– Nekem is van. Őszinte akarok lenni magamhoz, de hozzád is. Hagyjuk a fenébe a terveket. Hazamegyek, rendezem az életem, és majd egyszer talán visszajövök…
Nem mosolygott. Idegesen megrándult a szája, mintha akkora sokk-ként érte volna a bejelentésem. Fehér ingében és fehér nadrágjában olyan volt, mint egy filmsztár, mégse hozott lázba. Hogy mitől józanodtam ki, magam sem értem, de hihetetlenül megnyugtatott. Végre az voltam, aki akartam lenni.
– Sose jössz vissza, de nem baj! Sok sikert kívánok neked! Szerinted, ez a legjobb, amit tehetsz?
Bólogattam, és megigazítottam hosszú szoknyámat, ami félrecsúszott a combomon. Narancsos a lábam, vettem észre, pedig eddig nem volt. Mindenkinek az, mégis zavarba jöttem, mintha számított volna. Még lebarnulni se volt időm, de a hely, a bosszúm helyszíne egyre inkább taszított. Otthon a helyem, ahol majd kiderül, mennyire jól vagy rosszul döntöttem.
– Azt hiszem, ez az út csak vakvágány volt. A férjem tegyen bármit, én mégis belemegyek a válásba. El akarom hagyni, és ezt magam miatt teszem.
– Biztosan? Nekem elég keserűnek tűnsz!
– Nem keserű vagyok, hanem józan. Régóta először látom magam olyannak, amilyen vagyok. És levetkőztem a gyávaságom. Köszönöm a társaságod, de ha nem bánod, egyedül lennék.
Felállt, de érezhetően ingerült lett. Nem fogtam fel, miért.
– Jó, akkor menj! Én meg keresek valakit, aki nem olyan, mint a szélkakas. Kissé nevetséges, amit csinálsz, de te tudod.
Kioktatott, döfött egy utolsót, de én, Zsóka, nem Eliza, aki rájött, hogy nem rohanhat el a döntései elől, ahogy a gondjait se hagyhatja maga mögött, csak mosolyogtam. Legszívesebben mondtam volna valami durvát, de jobbnak láttam friss ismerősömmel távolságtartó maradni. Erre megfordult, és lazán, amennyire csak lehetett, elimbolygott. Valószínűleg a hiúságába gázoltam bele, nem lett szerelmes belém. Kértem egy kávét és egy pohár vizet, megittam, majd eldöntöttem, hogy a napom egyedül töltöm. Sétálok, úszom egyet, azán meg felszállok a gépre, és nagyot lépek.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
