A feleség
Hogy mit gondoltam, amikor megláttam a férjem, nehéz röviden megfogalmazni. Nyugtot akartam, elvégre válni szeretne, kalandot, hisz nekem is jár, erre ott terem. Végre, hosszú idő elteltével majdnem megtapasztaltam, milyen érzés egyedül lenni, szabadnak és mondjuk ki, vonzónak, erre se szó se beszéd, beleköp a levesembe. A srác, aki épp tette a szépet, gond nélkül felállt, elmosolyodott, és tapintatosan magunkra hagyott.
– Mi a fenét keresel itt? – kérdeztem idegesen, de tetszett is, hogy nem bírt nyugton maradni otthon.
– Nyaralok! – vágta rá, mint egy betanult szöveget. Éreztem, hogy készült rá, talán még a tükör előtt is gyakorolt.
– Épp itt? Egész Cipruson nem volt máshol szabad hely? Csak ezt a szállodát találtad?
– Igen, mert tudni akartam, merre jársz, ha már köddé váltál egy pillanat alatt.
– Te miről beszélsz? Válni akarsz és utánam jössz? Ez neked normálisnak tűnik?
Megrázta a fejét, és észrevettem, hogy zavarban van, főleg azért, mert úgy képzelte, fantasztikus új élet várja, de képtelen lépni, inkább utánam fut egészen egy másik országig. Vajon mi a csodát akar tőlem, hiszen megmondta, hogy un, hogy nem vagyunk már érdekesek egymásnak?!
– Nagyon jól nézel ki! – felelte, és megtörölte a homlokát.
– Tényleg? Ehhez egy utazásra van szükséged, hogy észrevedd? És már nem vagyok unalmas? Tudod, Rudi, te bolond vagy! De most hagyj engem, mennem kell, mert délutáni programom lesz.
Ezzel felálltam, bedobáltam a törölközőm a szatyromba a naptej mellé, és mielőtt annyit mondott volna bakfitty, elhúztam. Hadd főjön a levében, és gondolkodjon el azon, hogy mit is akar valójában. A bárban azonnal megpillantottam a kedves srácot, aki megkörnyékezett, és kérés nélkül lehuppantam mellé.
– A férjed? – kérdezte, pedig tudta.
– Igen! Válni akar, de követ.
– Fura! – jegyezte meg szórakozottan, és belekortyolt az italába, ami átlátszó volt és üres, mintha csak víz lett volna. Nem tudtam, mit mondjak. Érdeklődése érezhetően megcsappant, de nem lepett meg. Elvégre idősebb voltam nála, és valószínűleg könnyű kalandokhoz szokott.
– Mit szeretnél? Megleckéztessük vagy visszamész hozzá? – kérdezte váratlanul, és intett a pincérnek, hogy hozzon neki még egy italt.
– Van kedved hozzá? – néztem rá kedvesen. Jóképű volt és határozottan szexis.
– Ráérek, és miért ne szórakozzunk, ha már itt vagyunk. Kérsz egy italt? – mosolyodott el.
– Mit javasolsz?
– Legyen vodka-martini, de ne feledd, hogy ha belemész, nem léphetsz ki az első akadálynál. Rendben?
Bólintottam. Az egész szituáció messze volt attól a kisvárosi asszonytól, akivel eddig nem történt szinte semmi. Attól, aki unalmas, és soha nem hozott lázba senkit. Lehet, hogy a lovagom érdeklődik irántam? Palástolja, hogy tetszem neki? Miért ne lehetne? Nem vagyok vén banya, csak egy elhanyagolt feleség, aki meg akar újulni, hogy végre észrevegyék. Talán nekem is edzésekre kellene járnom, nem beszélve az új ruhákról, amiket beszereztem az útra. Ha kaland kell, legyen, és nem egy öregecske fodrásszal, nem egy férjjel, aki megijedt az éveitől, hanem egy ruganyos testű, nagydumással, aki lehet, hogy olyasmire tanít meg, amiről eddig sejtelmem sem volt. Én, Zsóka, az örök feleség, a nő, aki férje árnyékában éldegél, kezdek felébredni, és ha tíz nap elég lesz, még meg is váltom a világot.
– Ígérem, nem adom fel. Ha belekezdünk, akkor legyen a játék izgalmas?
– Képes leszel rá?
– Biztos lehetsz benne.
– Helyes, mert több van benned, mint amennyit hiszel. Szép nő vagy, csak rossz a tükröd. De mondd, mi lesz, ha belém szeretsz?
Ezen a kérdésen kissé megütköztem. A pincér letette az italainkat, ránk mosolygott, de szerencsére nem volt benne gúny. Tette a dolgát, látott már fán baglyot.
– Nem fogok. Olyan könnyen nem esek én szerelembe. És te? Te nem vagy foglalt vagy nem vár valaki odahaza?
– Nekem ez a sziget az otthonom! Hat éve élek itt, és nem kell félned, nem vagyok az a könnyen szerelmesedő típus. Játszani viszont szeretek!
– Szóval nem én vagyok az első?
Felnevetett. Sötét tincsei alól felpillantva megrázta a fejét. Nem akart kábítani, nem árult zsákbamacskát. Az új Zsóka kicsit megütközött a nyíltságán, de már döntött. Attól a pillanattól kezdve Eliza lett a nevem, mennyivel szebb, mint a régi, amely öreges és maradi.
Eliza, ízlelgettem, és villámgyorsan lehúztam az italom, ami azonnal a fejembe is szállt. Jólesett. Tudtam, hogy valami elkezdődik, és ez a valami nem más, mint az én átalakulásom. Megijesztett, de kíváncsisággal töltött el. Tíz nap, és kiderül, képes vagyok-e jobb életre, vagy visszamászom a régibe, amihez már nem is ragaszkodtam annyira.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
