A feleség
A férjem egy idióta. Más is tudja, nemcsak én. A húgom is mondogatja egy ideje, de csak legyintek rá. Minden férfi az, minek keressek mást? És lám, egyik nap megint be akarta bizonyítani, hogy a testvérem nem téved. Azzal állt elő, hogy váljunk el. Kérdeztem tőle, miért, de nem tudott választ adni. Jaj, senki ne higgye, hogy más nő miatt. Még arra is lusta, hogy szemezzen mással, nemhogy a részletekkel.
Nekem nem kell bemutatni, már a pislogásából is tudom, milyen napja volt a melóban. Azt szokta mondani, semmilyen, de én tudom, mikor járt nála Terus, a hentes felesége, mert nála idegesítőbb nő nincs a Földön.
Rudolf, valljuk be, nem Gedeon bácsi a régi dalból. Már régi dalok sincsenek, én is csak azért ismerem, mert anyám kedvence volt Szécsi Pál.
Tényleg kopaszodik, de ez nem baj, a sárgás fogai annál inkább. Elküldtem fogfehérítésre, nem ment. Most meg azzal jön, hogy más életet akar. Tudom, mondtam neki a plakátlányokat, de mit mondtam volna? Hogy az Instagramon pózolók? Azt se tudja, mi az. Ezen a téren el van maradva. Jó ember, kicsit csúnyán öregszik, de nincs vele baj. Érzi, hogy múlik felette az idő, és megijedt. Ki nem? Én csak figyelmeztetni akartam, hogy nem kell azonnal fejjel rohannia a falnak. Kíváncsi vagyok, most mit lép. Cabriót vagy motort nem vesz, marad a titkos csajozás vagy a konditerem.
A férfiak nem bonyolultak. Ha még vitaminkúrába kezd, akkor már biztosan tudni fogom, hogy halálosan fél. Azt kérdezte a húgom minap, hogy szeretem még? Visszakérdeztem: lehet szeretni olyan embert, aki életed több, mint felének része volt? Leszámítva a szüleid, testvéreid. Még őket se mindig. Rudolf kedves, kellemes, de unalmas ember. Mindig is az volt, de én tudtam. Nem vágytam nagy kalandokra, de hatalmas izgalmakra sem. Amit magam körül tapasztaltam, megerősített abban, hogy jobb egy lassú, pocsolyameleg házasság, mint egy ajtócsapkodós, féltékenykedős, ami nem hagy aludni.
Van két gyerekünk. A házunk csinos. Én a polgármester mellett dolgozom, ő női -és férfifodrász. Ez amolyan rendes élet lenne a 20. században. Most azonban nem hagyja békén a sok marha, aki azt sorolja neki, hogy valósítsa meg önmagát, mert ez az utolsó esélye. Vegyen netán új ollókészletet? Újítsuk fel a szalont? Nem rossz megoldás, még mindig jobb, mint egy motor, amivel száguldozhatna. Vicceltem. Sose száguldana, mert óvatos ember.
Nő lehet a dologban? Ugyan ki? Egyetlenegyre tudok csak gondolni: arra a sárgahajúra és lányára, akik nemrég költöztek az utca végére. Ám, ha neki a férjem kell, vigye. Én nem fogok ölre menni érte. Inkább elmegyek és vágatok magamnak egy jó kis frizurát, mert ötvenévesen nem árt megújulni. Mégiscsak olcsóbb, mint egy kocsi. Vagy kezdjek görkorcsolyázni és/vagy zumbázni? Még nem tudom. Egyelőre várok és figyelek. Válni meg nem akarok.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
