A feleség
Elváltunk. Jól vagyok. Sose hittem volna, hogy rátalálok magamra. Hogy ez mit jelent? Ó, semmi különöset. Egyszerűen telnek a napok, és élvezem a szabadságot. Persze mindenki azt kérdi körülöttem, miért nem keresek valakit, aki mellett nem unatkozom. Fel nem tudom fogni, miért hiszik, hogy az ember egyedül nem érezheti jól magát. Még a barátnőim is azt sorolják, hogy ismernek, és tudják, hogy nem jó egyedül, meg a férfienergia, no és a szex… Bevallom, bármennyire hihetetlen, egyik se hiányzik nagyon. Hagyom a fenébe ezt a szex dolgot, és piszkosul élvezem, hogy nem kell főznöm és takarítanom folyton, no meg a férjem sirámait hallgatnom. És még én voltam unalmas szerinte. Ha ő nem az, akkor ki?
Belefásultam már abba, hogy háttér legyek, ő meg a sztár a városban. Nem igazi, csak amolyan porfészek-csillag, de sose mondtam a szemébe. Szóval, ennyi idő után kimondhatom, jó döntés volt, és csak a félelmeim szabtak határt eddig. A gyerekek nem boldogok, de úgy gondolom, sose lennének azok, mert nekik nem a házasságunk a fontos, hanem az, hogy megmaradjon a ház, és hazajöhessenek bármikor. Ezt most is megtehetik, bár a házat eladtuk, de én vettem egy aprót, egészen kicsit a város utolsó utcájában, ami mellett már az erdő van. Nem, nem félek, maximum a vaddisznók zavarnak.
Hogy mi lesz ezután? Nem vagyok jós, de nem baj. Egyelőre azt találtam ki, hogy azzal foglalkozom, amit mindig is kedveltem: tarotkártya elemzéssel. Élvezem. Találtam valakit, aki megtanítja nekem, hogyan olvassak belőlük. Egy férfi, aki szintén otthon van benne, pedig ez a jóslásféle női dolog, nem? Ő azonban szívvel-lélekkel hisz benne. Ez tetszik.
A férj
El akartam válni. Sikerült. Meg akartam változtatni az életem, ez is sikerült. Külföldre akartam menni, pipa. Szóval a világ kerek. Hazugság! Semmi nem olyan, ahogy reméltem. Ciprus unalmas és fárasztó. A munkám és a nők is azok. Nyugalomra vágyom, de nem kaptam meg. Már nem érdekel a tenger, de a fodrászat se. Kiégtem. A nők terén is. Egyszerűen nem tudom elképzelni, miért olyan könnyű minden nőt megkapni. Mintha beledugnám a lekváros kezem a hangyabolyba… Másznak rám, és ha nagyon akarnám, minden napra jutna kettő. Fárasztóak, rámenősek, sőt erőszakosak is. Nincs olyan, amit meg ne tennének értem, de ez nem fontos már.
Kimondom, és mondja bárki, hogy idióta vagyok: hiányzik a feleségem és az otthonom. Már egyik sincs meg, helyette van pénzem, lefogytam, és jobb a közérzetem, mármint a fizikai. Viszont magányos vagyok, elveszett és unom az életem. Amikor a bíróságon találkoztunk, azonnal feltűnt, hogy a nejem milyen kiegyensúlyozott, és mennyire csillog a szeme. Biztosan talált valakit magának, a nők akkor ilyenek. Kell nekik, hogy egy pasas odalegyen értük. Látszott rajta, hogy valaki elkényezteti, és ez a valaki nem én vagyok. Sajnálom már, hogy nem gondolkoztam és csak mentem a magam feje után. No, meg a hülye Lacié után, akinek elhittem, hogy el kell dobni mindent, mert kicsit ellaposodott.
Két napot kaptam arra, hogy eldöntsem, maradok-e a szigeten vagy hazamegyek a semmire. Sok pénzt tettem félre, nem egy vagyont, de tudtam takarékoskodni, és otthon telni fog egy jó kis lakásra (a házunk fele is az enyém!). Ház kell a francnak, én nem akarok szabadidőmben a fűvel bajlódni. Egyszerűen nem tudom, menjek-e, maradjak-e? Sehová nem köt semmi. A fiam szerint barom vagyok, hogy elengedtem az anyját, de hát mit is mondhatna? A lányom hallgat, de úgy hiszem, egyetért vele. Tényleg barom vagyok? Ha együtt maradtunk volna, nem utáltam volna meg a feleségem, mert ráuntam? Már mindegy…Vagy próbáljam meg visszacsinálni? Nem az egészet, inkább csak a kapcsolatunkat? Mindenesetre jön a születésnapja, küldök neki virágot futárral. Már olyan is van a mi kis semmilyen városkánkban, ami szintén hiányzik.
A pokolba a változással…Ez van. Két nap alatt vajon hogy fogom kitalálni, mi lenne jó nekem?
Kép forrása: Pinterest
