A társadalom nem kedveli a boldog nőket. Legkevésbé azokat, akik sikeres karriert futnak be, és ha családjuk van, nem győzi elítélni őket. Évszázadok során nem sok minden változott e téren, mert bár szükség van női munkaerőre, azért a legtöbben mégis azt szeretnék, ha a nő otthon maradna, főzne, takarítana és a gyereknevelés lenne a fő gondja.
Jusson csak eszünkbe például a legtöbb amerikai film, ahol a nők karriert építenek, de csak rövid ideig. Utána hiába minden gyakorlat, tudás, férjhez mennek, és otthon maradnak, mert jönnek a gyerekek sorjában. Mondhatnánk, hogy mindez csodálatos, hiszen a gyerekek élete, nyugalma a legfontosabb egy társadalomban, csak épp arról nem esik szó, hogy a nők megbecsültsége mindez idő alatt vészesen zuhan. Gyönyörű és idilli kép az, amikor egy nő tízórait vagy ebédet csomagol, csókkal búcsúzik el a férjétől, elszállítja a gyerekeket az iskolába, majd hazamegy, hogy tökéletes otthonnal várja őket estefelé. Ezzel csak az a baj, hogy hiába tanult, hiába voltak vágyai, egy napon csak anya és feleség lett. A csak anyasággal az a baj, hogy 20 év házasság után már nem számít, hogy ki volt előtte. Háziasszonnyá vált, és amikor felnőnek a gyerekek, gyakorlatilag lehetetlen visszakerülnie a munkaerőpiacra. Még az álmok hazájában is.
A társadalom azt hiszi és sugallja is, hogy egy nő csak akkor lehet boldog, ha megállapodik, ha férjhez megy és gyerekeket szül. Érdekes módon a karrier okozta boldogságot legtöbb esetben a férfiaknak tulajdonítják. A férfiaknak jut a siker, és ha egy nő éri el, azonnal boncolgatni kezdik, hogy mely területen nem teljesít megfelelően. Biztosan nem elég jó feleség, nem takarít vagy főz rendesen, talán a gyerekekkel se foglalkozik, mondják. Ha egy férfi ér el kimagasló eredményeket, senki nem kérdezi meg, hogy otthon kivette-e részét a munkából, mikor látta a gyerekeit, volt-e valamelyik sporteseményén vagy iskolai előadásán. Neki elnézik, mert fontosabb, hogy máshol teljesít.
Ha egy festőre, íróra vagy színészre gondolunk, aki fantasztikus alkotásokat hoz létre, nem kérdezzük meg, hogy közben ki törődött a gyerekeivel, a háztartással. Senkit nem foglalkoztat, a milyen módon van jelen a feleség a sikerek mögött. A tiszta ruha, a csinos lakás, a gyerekek tanulmányai csakis a nők feladatai közt foglalnak helyet. Merthogy zseniről van szó, mindegy hány gyereke, hány szeretője van, és az se számít, hogy volt-e, van-e családja.
A boldog nők legnagyobb csoportját a kutatások szerint mégis azok alkotják, akik túljutottak a családi kihívásokon, akik nem akarnak megfelelni másoknak, akiknek gyerekeik már nem okoznak mindennapi gondokat. Magyarán a középkorú, egyedülálló nők, akik tesznek arra, mit gondol a külvilág, a munkahely, és olyan tevékenységekbe kezdenek, amelyekre rég vágytak, de el kellett halasztaniuk vagy felejteniük. Ezek a nők mernek kinyílni, érdeklődni, ők a legkíváncsibbak. Ha bármely eseményen veszünk részt, legyen az pszichológiai, művészeti vagy épp történelemmel kapcsolatos, netán egy tematikus városi séta, társas út, azt tapasztalhatjuk, hogy nőkkel van tele, legfőképp olyanokkal, akiket már nem nyomnak össze a társadalmi elvárások.
Egy párkapcsolat is lehet csodálatos, a gyerek is ajándék, de a saját történet nem egyenlő ezekkel. Egy nő, aki felébred, nem marad le semmiről, ha később valósítja meg álmait, de csak abban az esetben, ha nem feledkezik meg róluk. Nem kell őt megmenteni, sem sajnálni, mert az ilyen nő már tudja, mi a fontos. Arra készül, hogy végre önmaga legyen, de ez már nem az a hosszú előkészület, amelyhez egy élet kellett neki, hanem csak egy pillanat, amikor eldönti, minden úgy jó, ahogy van, és ebben ő is jó. Nem a családi állapot határozza meg, nem a társadalomban betöltött haszna, hanem az, hogy már önazonos, hogy tud dönteni, és nem várja meg, hogy valaki megmondja neki, hogy mi a jó és mi a rossz. Lehet, hogy gyerekei felnőttek, meglehet, hogy nem is szült, az is lehet, hogy egyedül maradt végül, de egy bizonyos kor után eléri, amire mindig is vágyott.
Ekkor kell utazni, kirándulni, moziba menni és megenni két szelet tortát egyedül is akár, mert eljött az ideje ennek. Nem minden nő vár valakire, vagy keresi a másik felét. Vannak, akik eljutnak arra a pontra, hogy egyedül is egésznek érzik magukat.
Ők a ma boldog női, hiszen le merték tenni az elvárásaikat, és legfőképpen lerázták másokét. Mindegy hány évesek, hogy néznek ki. Azok, akik lenni akarnak. És nekik a legjobb a világon.
Kép forrása: Pinterest
