Ne játsszuk el, hogy mennyire szép megöregedni, mert élünk és vagyunk, ami igaz, de ezzel együtt álságos azt mondani, hogy de jó is az öregség. Már a szót se bírják el manapság az érzékeny lelkűek, csak a szinonimáit, mert minden sérti a ma emberét. Csak a valóság nem. Arról szeret hazudni…Jöjjenek az érvek mellette(!) és ellene, de úgy, ahogy megéljük, nem pedig átfestjük…
Pro
- Élünk.
- Vannak unokáink, akik minden öröm forrásai.
- Úgy öltözködhetünk, ahogy akarunk, senki nem figyel ránk.
Kontra
- Pergamenszerű lesz vagy lett a bőrünk, azaz vékony, ráncos, olykor száraz is. A ráncoktól és az ősz hajtól csak a férfiak sármosak, ők se mindig.
- Változik a szagunk, változik a mozgásunk. Csípőnk egyre rosszabb állapotba kerül, és valahogy sose akkor fáj, amikor otthon tévézünk. No, jó, akkor is.
- Minden napra jut egy új fájdalom, kis kudarc, és egy kósza megjegyzés arról, hogy nem értünk valamihez. Természetesen igyekszünk, de követhetetlen a sok kütyü, ahogy a szleng is, nem beszélve a régiről, amit már azok se értenek, akik használták, mert lassan elfelejtették.
- A derékfájás állandó, ahogy a térd is.
- A könyök bőre, nem beszélve a kézfejünkről, egyenesen elrettentő. A foltok éjjel lopakodva veszik birtokba, és biztosan vannak manók, akiknek az a dolga, hogy nyújtsák a bőrünket a testünk bármely részén, de az arcunkon különösen.
- Nem vagyunk menők, bármit csinálunk, kivéve, ha lefutnánk a maratont, vagy ejtőernyős ugrást terveznénk szülinapunkon.
- Születésnapunk nem ünnep, és ha az is, mindig valami gagyi ajándékot kapunk, hiszen megvan mindenünk. A nők még mindig lábast vagy más konyhai eszközt, a férfiak meg zoknit, sálat és mellényt. Néha papucsot.
- Nem sok új történik velünk, ezért a régi történetekhez menekülünk, amiket mindenki un.
- Gyerekeink elfoglaltak, és nekünk ezt meg kell értenünk.
- Tükörbe nézni fizikai kín. Aki tagadja, hazudik. Van az a pillanat, amikor ököllel belecsapnánk, csak féltjük a kezünket.
- Vérnyomásunk ingatag.
- A tegnapi feladatok már nehézséggé alakulnak.
- Nem kíváncsi senki arra, mi volt régen.
- Nem hiszi el senki, főleg a gyerekeink, unokáink, hogy mi is voltunk fiatalok és szerelmesek. Számukra, mi csak mama, nagyi és egyéb formában léteztünk.
- Tanácsaink elavultak.
- Pénzünk kevés, de még tudunk takarékoskodni. Már aki.
- Ha van pénzünk, adjunk, vagy tartalékoljunk a temetés költségeire!
- Ha lennének még álmaink, felejtsük el őket.
- A szex…Jaj, az meg mi? És ugye öregen senki nem csinálja? Főleg nem fiatalabbal!
- Érjünk rá mindig, ha a másoknak kellünk. Ez egyre ritkább, gyerekeink is csak akkor keresnek, ha nagyon nagyon fontos dolgot akarnak megosztani.
Hát ennyi a kontra…Tévedek? Megesik, nem először és nem utoljára. Bővítse ki mindenki kedvére a lista mindkét részét…Hajrá!
Kép forrása: Pinterest
