Lilla
Én nem értem a férfiakat. Anyu azt mondta idióta mind, az apám és a nagyapám is az volt. Mindkettő lelépett mielőtt felnevelhették volna a gyerekeiket, akiket ők csináltak. Elmenekültek, aztán újra házasodtak, a nagypapa kétszer is. Ennek mi értelme? Ha nem felelt meg neki a házasság, akkor minek futkározott ki és be? Gondolom, rosszul választott, vagy túl silány volt a kínálat?
Apu esetében biztosan. Karolina, vagy, ahogy ő flancosan hívatta magát, Lina, nem volt a legélesebb kés a fiókban. Apu őt is elhagyta, és most egyedül él, volt két házassága, van két gyereke és ennyi. Még nem öreg, de teljesen begubózott. Szinte nem is találkozom vele soha. A tesóm sem.
Most itt ül velem szemben ez a pasi, akiről úgy hittem, szédületesen jó fej, csodás vádlija van, a fenekéről nem is beszélve. Üzeneteiből nem derült ki, hogy ennyire félénk és szánalmas. Ott merészen válaszolgatott, gondolom, utána villámgyorsan törölt mindent. Éreztem, hogy benne van a játékban, egészen addig a pillanatig, amíg ez a Bea nevű nőcske meg nem jelent. Ha ő nincs, már ma este az ágyamban kötünk ki, hiszen Robi le sem bírta venni a szemét rólam. Most meg hezitál.
Nem azért nyugtalan, mert zavarná a megcsalás ténye, az ki a francot izgat, hanem azért, mert meglátták. Mert a felesége ráküldte ezt a smasszert. Úgy állt az asztalunk mellett, mint az élő lelkiismeret szobra, és jól végezte a dolgát. Robi kihátrált.
Majd megveszik értem, pokolian vágyik a testemre, de hárít. Tegye. Nem tudja, mit veszít, viszont nem játszhat velem.
Elment a kedvem tőle. Nézem az arcát és az jár a fejemben, lehetett volna jó is. Lehetett volna felejthetetlen is, és lenne mit mesélnie az öregotthonban a többi vén trottynak. Ehelyett menekül, és nincs benne annyi bátorság, hogy önmaga miatt tegye. A gyerekeivel takarózik, meg azzal, hogy nem akar hétvégi apuka lenni. Nem akartam én fehér ruhás menyasszonya lenni két hét múlva, mit jön ezzel? Minden álszent nőnek és férfinak üzenem, szervezés kérdése az egész. Nem kell világgá kürtölni, hogy belefér itt-ott egy kis gyors vagy nem gyors szex. A mondás áll: ha nem tudják meg, nem fáj.
A lelkifurdalást el lehet nyomni, ha netán feltörne. Jaj, nem kell már ennek akkora jelentőséget tulajdonítani. Az egész Robi-sztori kiábrándító, mert azt hittem, szerelmes lettem belé. Kívántam őt, és szívesen adtam volna neki magam. Nem tévedek, ő is benne volt az elején. Folyton dicsért és azt mondta, az a nap fénypontja, amikor elolvassa az üzeneteim. Igaz, hogy nincs mindig ideje válaszolni, de szereti a stílusom, mert vicces és lehengerlő vagyok. Lehengerlő? Ugyan már…Ő akart volna maga alá gyűrni, mert ha nem így lett volna, nem jött volna el.
Most meg közli, hogy fizet és hazamegy. Kíváncsi vagyok rá, meddig bírja majd otthon. Nem adok neki két hetet, amikor írni fog, és szánja-bánja, hogy rosszul sikerült az este, de szívesen kárpótolna. Arra viszont várhat. Nem bírom a semmilyen pasikat, akik ölebek otthon, nekem meg dobermannt játszanak, játszanának. Felejtsen el, ha most feláll és kimegy az ajtón.
Azt mondja, majd ő fizet. Vicces. Még jó.
Azért egy utolsó mondattal odavágok neki, amelyben több az igazság, mint ahogy ő szeretné hallani.
Menten lefagy, mert tudja, hogy elevenébe döftem. A házasságot túlértékelik…Valaha csak azért találták ki, hogy a férfiak valamennyire kordában tudják tartani a szerszámukat. Nem női találmány ez, hiszen a nők rabságba kerültek, a társadalom hímjei viszont eljátszhatták a világnak, hogy tisztes férjek és családapák. Papírjuk van róla.
– Lilla! Ez méltatlan hozzád – mondja, mint valami ítélőbíró.
Jaj, most azonnal megrémülök…Mire számít ez a gyáva nyuszi?
– Nem erről van szó, ne hazudj magadnak! – vetem oda félvállról. – Na, siess, mert vár otthon a krumplis tészta meg az esti mese.
– Igen, vár! – jegyzi meg Robi, de nem mozdul.
– Akkor ne várakoztasd meg egyiket sem! A zoknidat meg ne felejtsd a szennyes tartóba tenni. Az minden házasság alapköve.
Elneveti magát. Tudja, hogy igazam van. Valami átfut a fején, mert bólint.
– Köszönöm a tanácsot – jegyzi meg, de már nem mosolyog. Rájött, hogy milyen élet vár rá? Azt meghiszem. Megértette, mit szalaszt el, és ez most dühíti. Itt vagyok egy karnyújtásnyira, legszívesebben felordítana, hisz nem azt teszi, amit a szíve, vagy más testrésze szerint tenne.
Ez van, drága, így jár, aki megfutamodik. Elmosolyodom látva vívódását, és tudom, hogy csak látszólag nem nyertem meg őt ma. Nem irigylem a feleségét, aki mellé befekszik, és nem kíván. Aztán két perc alatt végez vele, hogy ne szóljon be neki Sára. A nő se lesz boldog, mert tudni fogja, hogy a gyors menet nem számít, és a férje gondolatban máshol jár. Engem lát maga előtt, az én testemre gondol és vágyakozik. Biztos vagyok benne, hogy a telefonja titkos mappájában ott marad még hosszú ideig az a képem, amelyben átlátszó köntösben mutatom meg neki, mi lehetett volna a jutalma.
– Én is köszönöm a tanulságot – jegyzem meg és felállva szájon csókolom, hogy eszébe ne jusson könnyedén távozni. A szája puha, tele van lüktető szenvedéllyel. Biztos vagyok benne, hogy odalenn sem maradt nyomtalan a csókom.
Robi megfordul, egy szót sem tud kinyögni, szinte menekül a pulthoz, fizet, és távozik. Én leülök, megiszom a Jäger maradékát, és az jár a fejemben, legközelebb ügyesebben kell szerelembe esnem. Sajnálom Robit, de ha nem, hát nem. Van még jó pasi ezen a bolygón bőségesen, ő meg csak legyen boldog unalmas kis életében, ahogy csak tud.
Két hét és kuncsorogni fog nálam, de akkor már nem fog érdekelni, ahogy már most sem. A lehetőség elhalálozott, ma este el is temettük, béke poraira. A pincér vigyorogva bámul rám, legszívesebben behúznék neki. Nézzen tükörbe, hátha akkor nem lesz ennyire jókedve!
Vége
