Ruby Crane mindössze hároméves volt, és nem értette a világot, annak borzalmait és könnyeit sem.
Az apja a főkertész volt a sussexi St. Dunstans-ban, egy katonai rehabilitációs központban, ahol sok idegennel találkozott, akik túl voltak az első világégésen, a nagy háborún, amely letarolta a világot.
Néha apjával ment dolgozni, pontosabban elkísérte, ha nem volt senki, aki vigyázott volna rá. Szeretett a környéken kóborolni, bár szülei féltették, nem vették el tőle a szabadságát, különösen akkor, amikor rájöttek, hogy a kislányban rendkívüli empátia lakozik. Hamar barátságot kötött a szemük világát elvesztő katonákkal, és kedvesen szólt hozzájuk. Megkérdezte tőlük, merre akarnak menni, és apró kezeit az idegenek kezébe csúsztatta, majd elindult velük, ahová csak akartak. Ezek a férfiak mind felnőttek voltak, a háború összetörte a testüket és lelküket, és még a látásukkal is fizettek a hasztalan küzdelemért.
Rubynak esze ágában sem volt félni tőlük. Csak ment velük, hagyta, hogy erősen fogják a kezét, és szemük volt az elvesztett helyett. Jóságának és kedvességének hamar híre járt. Sokan ajándékokat küldtek a csöpp lánynak. Kapott babákat és egyéb játékokat, hiszen visszaadott valamit ezeknek a katonáknak abból a világból, amit elvett tőlük a kíméletlen háború. Ruby akármilyen kicsi volt, tisztában volt azzal, hogy segít, hogy Brightonban őt mindenki szereti.
„Csak kóboroltam, és anya nem tudta, hol talál meg, mindig hiányoztam neki. Féltem, hogy haragudni fog, de nem szidott meg. Odamentem a katonákhoz, beszélgettem velük, majd kézen fogva sétáltunk tovább. Mindig megkérdeztem tőlük, hová akarnak menni, és elindultunk lassan, óvatosan – mesélte később Ruby Crane.
Még arra is emlékezett, hogy apró keze milyen könnyedén elveszett a hatalmas, olykor érdes férfikezekben. Akkortájt boldog kislánynak érezte magát.
Nála jobb és hasznosabb terápia aligha juthatott a sérült veteránoknak, akik elvesztették hitüket az életben, és megjárták a poklot nem egy alkalommal.
Ruby Crane-nek hosszú élet jutott. 2011-ben, kilencvenes éveiben hunyt el. A katonák és hozzátartozóik megőrizték emlékeikben.
Kép forrása: Pinterest
