Íme néhány testtartás, amely tutira elárulja, hogy valaki stresszel vagy hazudik!
Az előre-hátra dőlöngélés arról árulkodik, hogy a beszélő parázik,
és ezzel a mozdulattal próbálja magát megnyugtatni. A láb rázogatása, a haj csavargatása vagy az ujjakkal való dobolás mind feszültséglevezető, tehát aki úgy kommunikál, hogy közben ezeket csinálja, minden bizonnyal épen szorong.
A magzatpózba görnyedés,
tehát, amikor valaki a karjaival a méhét, belső szerveit próbálja takarni, annak a jele, hogy valami nagyon rosszul érintette a beszélgetés során.
Az összefordított tenyerek és az összefont ujjak is beszédesek:
azt jelentik, hogy tulajdonosuk épp egy tragikus hírt, vagy egy velük kapcsolatos nyugtalanító diagnózist, esetleg egy szakítást próbálnak meg értelmezni, feldolgozni. A kezek, melyek így egy kis sátrat formálnak, menedéket szimbolizálnak.
Sokszor láthatunk az újságírók kérdéseinek kereszttüzében álló politikust vagy sportolót, beharapott ajkakkal.
Nos, ez a mimika is azt jelenti, hogy az illetőnek vaj van a füle mögött: annyira szorítja az ajkait, hogy nehogy azok megnyíljanak és elszólják magukat a kényes ügyről… Ugyanezt látjuk azokon is, akik épp a gépük késéséről kapnak infot a kivetítőről: beszippantott ajkakkal, stresszesen konstatálják, hogy nem fogják elérni a csatlakozást, vagy, hogy nem érnek haza időben.
A “lefagyás”
talán a leggyakoribb testbeszéd, amely jelzi a feszültséget, stresszt – gondoljunk csak egy bankrablás során a fegyvert megpillantó kliensekre, vagy a balesetek szemtanúira. Merevre fagynak a rájuk nehezedő látványtól vagy drámai hírtől.
