A mondatok, amelyeknek súlya van, de nem akarunk még mindig eléggé törődni velük:
– Nem csoda, hogy fütyülnek utánad, úgy öltözködsz, mint egy ribanc.
– Túl okos vagy, nem fogsz férjet találni. A férfiak nem bírják az okos nőket. Legyél inkább simulékony!
– Egy nő legyen kedves! Ha indulatos vagy, azt hiszik, megjött! Ezt akarod?
Ismerősek? Valószínűleg igen, és ez nem túlérzékenység. Hazánkban a szexizmus nem mindig hangos, nem mindig látványos, de szinte mindenhol jelen van: a boltban, az éttermekben, a munkahelyen és legfőképp a családi asztalnál. Bár sokan azt mondják, viccnek szánják a fentiekhez hasonló kijelentéseket, hatásuk mégis valós és romboló, különösen azért, mert sok nő észre se akarja venni, vagy épp belesimul, és hagyja, hogy megismétlődjenek. Így szocializálják őket évszázadok óta, és a nyomás akkora, hogy nem tudnak, és sokszor nem is képesek változtatni ezen.
Nem egy esetben hallunk olyan állásinterjúról, ahol megkérdezik a jelölt hölgyet, mikor akar szülni, vagy tervez-e egyáltalán, mert az komoly probléma egy cégnél, és utána nem is veszik fel, mert gondot okoz a későbbiekben. Egy ismerős hölgy mesélte, hogy a szülői értekezleten egy „vicceskedő” apuka megjegyezte, hogy nem csoda, hogy a gyerekek figyelnek, mert ilyen tanárnő mellett ő is jobb gyerek lett volna annak idején. A szülők többsége nevetett…
A Magyar Nőkért Alapítvány 2023-as kutatása szerint a nők 61%-a úgy érzi, hogy munkahelyén külseje fontosabb, mint a tudása, nem beszélve a koráról, ami eleve hátráltató tényező, mindegy, hogy mennyi tapasztalattal rendelkezik.
38%-uk visszatartotta már a véleményét több esetben, mert nem akart érzelmesnek vagy „hisztisnek” tűnni. 47%-uk szerint pedig muszáj elviselniük a külsejükre tett megjegyzéseket, csak azért, hogy elkerüljék a konfliktust.
A magyar nyelvhasználat se kivétel ebben. Lássunk pár kifejezést, amit alkalmaznak a férfiak nők esetében:
– A nő helye a konyhában van. Tanuljon meg nokedlit szaggatni, aztán beszéljen!
– Egy nő nem tud logikusan gondolkodni, különösen, ha megvan neki.
– Csakis a férfiak tudnak vezetni, a nő meg csicseregjen és bámuljon ki az ablakon, szabályosan parkolni úgysem fog megtanulni!
Sorolhatnánk a végtelenségig, de ezek a semmire nem jó mondatok csak megerősítik a sztereotípiákat, és ami a legnagyobb baj, hogy sok nő el is hiszi és szajkózza őket. Sajnos mindez beépül a mindennapokba, önértékelési zavarokat, depressziót okoz, különösen, ha a környezet nem akar tudomást venni róla érdemben. Ma, amikor a szabadság látszatában élünk, a társadalmi elvárások nem sokat változtak. A nőktől még mindig az a legnagyobb elvárás, hogy legyenek szépek, csendesek, tűrjenek, ne panaszkodjanak, és a gyereknevelést és a házimunkát vegyék természetesnek úgy, hogy csak ők végzik.
Természetesen, tegyük hozzá, nem minden férfi szexista. Egyre többen vannak, akik rájöttek, hogy megjegyzéseik bántók, főleg akiknek felesége, párja kerek-perec kimondta ezt. A változás, változtatás azonban nem történik meg egyik napról a másikra. De el lehet és el is kell kezdeni. Pl. ezeken a módokon:
– Támogatni kell azokat, akik kiállnak magukért. Mindig, minden esetben!
– Szóvá kell tenni a sértő megjegyzéseket.
– Tudatosítani kell magunkban és gyerekeinkben a tisztelet fontosságát.
– Mernünk kell beszélni a munkahelyeken ért sérelmekről, ahogy a családon belüliekről is.
– Keresni kell olyan cégeket, állásokat, ahol esélyegyenlőség van.
A változás ott kezdődik, hogy nem nézünk végre félre. A hétköznapi szexizmus nem attól veszélyes, mert hangos, hanem mert suttogva is hat, mert belénk nevelik, és mi akaratlanul is továbbadjuk. De elég egy nő, aki nemet mond, aki nem nevet, hanem tiltakozik a rosszízű poén miatt, vagy mást tanít a gyerekének, és a folyamat elindul…
Nem mi vagyunk túlérzékenyek, hanem a világ vált érzéketlenné, és emiatt bennünket akar büntetni. Ne hagyjuk, hiszen értékünk nem abban rejlik, hogy nők vagy férfiak vagyunk, hanem jó vagy rossz emberek.
Emberek, akik tudják, hogy a szavak olykor éles fegyverként döfnek, ahelyett, hogy simogatnának vagy dicsérnének.
Kép forrása: Pinterest
