Szólíthatlak Emesének?

Úgy kanyarodott be a kis utcába, mintha hazamenne. Pedig aligha járt még ezen a környéken. Zoli haverja ajánlotta a lányt. “Profi!” – azt mondta róla. Nem is tudta, mire vágyik igazán. Csak szexre, egy jó szexre Emesével, vagy egy lelki fröccsre egy igazi fröccs mellett.

Leparkolt, és megnyomta a kapucsengőt. “Ki gondolta volna, hogy ebben a házban egy kur… prosti dolgozik? Nem, ez így nem lesz jó, mondjuk inkább, hogy örömlány, az nem olyan közönséges.” – kattogott magában. Nem volt még ilyen szituban.

 
 

– Gyere be! – szólt egy kedves hang a semmiből, majd krákogós berregéssel kinyitotta nagy fekete száját a vaskapu.
Puha, meleg és illatos kuckóba lépett. A hosszú szőke hajú, picike nő egy egyszerű, rövid ruhácskában fogadta. “Zoli, Zoli. Te idióta. Mondhattad volna, hogy hasonlít Emesére…” – szállt fel a vér a fejébe, de hamarosan egy egészen más zsibbadás tört utat magának az ereiben.

– Mit szeretnél? – kérdezte a lány lényegretörően.
– Hát, igazából semmi extrát.
– Rendben. Gyere közelebb. Milyen napod volt? Mesélsz magadról?
– érdeklődött tovább.
– Nem – zárta rövidre ő, majd kibukott belőle – Szólíthatlak Emesének? 

A lány egy apró biccentéssel adott engedélyt, majd dolgozni kezdett rajta. Nem akarta látni a lány arcát, így hátulról ölelte át. Az időtlen idők óta elnyomott szenvedély irányította a mozdulatait – gyorsan végzett is a dologgal. A homlokáról csorgó verejték elhomályosította a szemét – így az előtte ringó hajkoronás homokóra még inkább emlékeztette… rá.

– Hiányzol, Emese! – búgta a nő nyakába.

– Szereted őt, látom. Lehet, hogy visszajön, nem? – csacsogott levezetésként a lány, miközben ő a cipőjét húzta.
– Nem jön. Rák. – nyelt egyet, és az előbbi édes mámor keserű emlékké vált a torkában.

Az októberi hideg opálos függönyt húzott autója szélvédőjére. Így nem láthatta senki, ahogy a kabátjába fúrva arcát, hosszú perceken át, nyersen üvöltve sír.

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here