Az elmúlt napok botrányai után jogosan merül fel a kérdés, szükség van-e még szépségversenyekre a 21. században? Ha igen, milyen formában, milyen értékekkel és követelményekkel? Ha a múlt fényét idézik, de nem törődnek a jelennel, akkor egyre kevesebb okunk marad komolyan venni őket.
A szépségversenyek, amelyek mindig is nagy nemzetközi eseménynek számítottak, egyszerre jelentettek országimázs-építést, személyes karrier-fejlődést és királynős álmokat a résztvevőknek. Tudjuk jól, hogy a versenyzők, még a nyertesek sem kapták meg sokszor azt, amire vágytak. Hazánkban is ez történt hosszú évtizedeken át.
Egyre gyakrabban kérdezhetjük, hogy mi végre ez a sok egysíkú, testi adottságokra helyezkedő rendezvény, hiszen értékrendet nem erősítenek, sőt komoly énképzavart okozhatnak a fiatal lányoknál. Emlékezzünk vissza, hogy Magyarország első szépségkirálynője, Simon Böske se kapta meg a neki járó elismerést, mert a zsidóságát hangsúlyozó felhangok erősebbek voltak. Nem élt boldogan egy új mesében, de nem lett öngyilkos, mint 1986-ban Molnár Csilla Andrea, aki megszenvedte a pénzéhes támogatók nyomását, követelőzéseit. Végül az őt ért megaláztatásokat nem tudta megemészteni. Egy fiatal élet, aki sokkal többre volt hivatott, minthogy szobrot, meztelen képeket készítsenek róla csak azért, mert a korabeli viszonyok megengedték ezeket. A képek persze eltűntek, és a szobor készítője is pontosan tudta, hogy egy kamaszlány nehezen mond nemet.
Ma, amikor a testkép, az önkép és a nemi szerepek folyamatosan reflektorfényben vannak, a szépségversenyeknek rég nem az lenne a feladatuk, hogy kimondják, ki a legszebb, ami persze szubjektív és pénzhajhász döntés, hanem hogy példát mutassanak, értéket képviseljenek.
Az idei Miss Universe verseny körül történtek rávilágítanak arra, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük a résztvevőknek. A minek ment oda, ő választotta, tudhatta volna- mondatok csak az áldozathibáztatást közvetítik, ami az egyik legnagyobb hiba, amivel a közvélemény él.
Mi is történt? A thaiföldi verseny egyik szervezője, Nawat Itsaragrisil durva hangvételű, nyilvános vitába keveredett Fatima Bosch-vel, a mexikói jelölttel. A szervező azt kifogásolta, hogy a hölgy keveset posztol a versenyről, és lehülyézte. Amikor pedig Fatima tiltakozott, kivezettette a teremből. A többi lány döbbenten figyelte az eseményeket. Sokan megfordultak, és szintén kivonultak, mintegy kifejezve szolidaritásukat. Egy szervező, akinek passzívnak kellett volna maradnia, soha, de soha nem engedhette volna meg ezt a hangot. A versenyzők közül sokan nem is viselték el. Ennél szebb és nemesebb dolgot aligha tehettek volna. Kiálltak egy másik lány mellett!
A szépségkirálynők nem robotok, nem érzéketlen nők előnyös külsővel, hanem emberek, akik bár gyönyörűek, nem buták. Hol vagyunk ma már a világbékét hirdető próbabáktól, akikkel bármit el lehetett adatni?!
A világ és benne a nők felébredtek. Még mindig nem elegen, mert az évszázados elnyomás nem könnyen tűnik el. Ma, amikor azt gondolnánk, hogy lám, egyenrangúak vagyunk, gondoljunk csak azokra a hangokra, akik ordítva követelik, hogy a nők ne dolgozzanak, ne vegyenek részt a politikában, csak vezessék a háztartást, szüljenek, és legyenek a férfiak kiszolgálói. Az engedelmesség még mindig a legnagyobb követelmények egyike a nők felé, mert hiába változott meg egy-két dolog, a női testről, az abortuszról sok országban még mindig férfiak döntenek. Ők, akik nem voltak terhesek, nem szültek, akiknek megengedett, hogy kiskorú lányokat vegyenek el, akik megcsonkíthatják a nők nemi szervét, hogy ne élvezzék a szexualitást.
Mindez nincs annyira távol tőlünk, mint hinnénk, hiszen hazánkban is hetente meghal egy nő erőszak által, rendszeresen ütnek-vernek feleségeket, anyákat, mert nem azt teszik, amit a férjük megkíván.
Összességében kimondhatjuk, hogy igen, elviekben lenne helye a szépségversenyeknek, de csak akkor, ha képesek megújulni, ha igazodnak a mai értékekhez. Az idei Miss Universe-botrány megmutatja, hogy a képmutatás és a fényűzés nem elegendő, könnyen a visszájára fordul, ha olyanok avatkoznak bele pénzzel és hatalommal, akik a nők elnyomására és megalázására törekednek. Szükség lenne a résztvevők jogainak védelmére, a szervezeti működés átláthatóságára és a visszaélések kizárására is.
Ám amíg a pénz dominál, addig erre kevés lehetőség mutatkozik. A lányok sajnos eladható tárgyakká silányulnak, és bár gyönyörűek és tehetségesek, nem biztos, hogy ez boldogságot is hoz nekik.
Kép forrása: NLC
