Hadd mutatkozzak be: Attila vagyok, 38 éves és nős. Van egy tizenöt éves lányom, korán nősültem. Túl korán. Edző vagyok a városban, több helyen dolgozom, de városi sportklubnál vagyok állandó alkalmazásban. Fekete, hosszabb, hullámos hajam van, nem nőcis, nem kell izgulni. Minden nap futok, súlyzózom, evezni is járok, és ez meg is látszik a külsőmön. Vádlimról és a fenekemről ódákat zengenek a nők. Nem vagyok a hűség mintaképe, nem is törekszem különösebben. Tudom, mi kell a nőknek és meg is adom nekik. Van feleségem, ahogy már említettem, ő ismer. Nem érdeklem túlságosan, mert húsz közös évünk van. Jobban szereti a pénzt, amit keresek, abból haszna van. Belőlem kevés. A lányomat szeretem, helyes, normális tinédzser, utálja a focit és a sportot úgy egészben. Jóban vagyunk, már amennyire egy ilyen korú lány kedveli apja társaságát. Mindenesetre megadok neki mindent, amire vágyik, és ezért a családban a részéről se tapasztalok különösebb haragot.
Annyi nőm van, amennyit csak akarok. Legtöbbször semmit sem kell tennem, már készen kapom őket. Egymás után kínálkoznak fel, és mind elhiteti magával, hogy ő egyetlen és különleges a számomra. Nem kell hazudnom, hazudják ők maguknak. Ha netán kiszemelek valakit, akkor egy hét alatt becserkészem, azaz ágyba viszem. Sokszor kocsiba, ahogy sikerül.
Hogy mivel veszem le őket a lábukról? Jó szóval, kedvességgel. Mindenkor azt az érzetet keltem bennük, hogy édes titkok a számomra. Meghallgatom a csalódásaikat, férjeik kudarcát az ágyban és egyéb téren, majd biztosítom őket, hogy nálam örömben lesz részük. Kicsit részletezem, hogyan kényeztetem majd őket, de nem durván. A legtöbb nő finomságra, nem alpári stílusra vágyik. Már volt dolgom olyannal is, de tényleg ritkán.
Ha valaki azt gondolná, hogy ezek a nők holmi kiégett ribancok, akkor közlöm, hogy nem. Szépek, illatosak, és szimpla feleségek. A legjobb korosztály a negyven körüli. Vannak fiatalabbak is, akiket már megtapostak a férjeik, de általában a házasság a negyvenes éveik elejére válik üressé. Ekkor még a nők vágynak a szexre, a figyelemre, a simogató érintésre és legfőképp a szavakra. Minden férfi idióta, aki azt hiszi, hogy virágot meg csokit kell venni nekik, és akkor sínen lesznek. Nem, amire szükségük van, az az önbizalmuk építése, azaz a dicséret. Mindez ingyen van, és úgy olvadnak rád egy-egy mondat után, mint sajt a pirítósra.
Az egész úgy kezdődik, hogy kinézek valakit, akinek megdicsérem botlábú vagy épp nem botlábú fiát. A csaj ekkor már elalél, azonnal a tenyeremből eszik. Pontosan tudom, hogy estére be fog jelölni a facen, aztán meg írogatni fog. Kamu érdeklődés lesz a gyereke iránt, inkább én érdeklem. Pár mondat után szóba jön a házassága, a sokat dolgozó apuka, aki már nem nagyon törődik vele, szex sincs, csak pár havonta, mert az ember fáradt. Nem a nő, pedig ő is dolgozik, hanem a család feje, aki valószínűleg unja az otthoni „kaját”. És ez a nő nem rossz nő, nem hivalkodó, vagy ragacs. Nem akar mást, csakhogy kapjon egy kis kedvességet. Az meg megy nekem. Már vannak sablonmondataim. Tudom, mitől döglik a légy. A nők azt hiszik, különlegesek, egyediek. Egy frászt. Mind szeretetkoldus, mindnek egy férfi kell, aki az egójukat helyre teszi. A titkolózás csak hab a tortán.
Szeretik a sejtelmességet, a röpke üzenetváltásokat, amik izgalmat csempésznek egyhangú életükbe. És ha azt mondom nekik, hogy már rég felfigyeltem rájuk, mert csinosak, futni járnak, vagy épp szexin mosolyognak, na, onnan kezdve már nincs sok dolgom. Voltam olyan anyukák ágyában, akik épphogy kikísérték a férjüket és áthúzták az ágyat, már ott teremtem. Nem szívbajosak, simán beengednek a hálószobájukba, és olyan tűzzel égnek, hogy alig bírok kiszédelegni alóluk. Minden esetben megbeszéljük, hogy ez csak szex, nem szól többről, de azért hagyom, hadd írogassanak. Kettőnk románca nem szivároghat ki, ezért én majdnem mindig biztonságban vagyok. Ők nem akarják felrúgni a házasságukat, mert a megszokás fontos. A gyerekeiket se szeretnék elveszíteni, ezért tudom, hogy nem fognak utánam nyúlni, nem kérik, hogy váljak el és vegyem el őket.
Volt már részem sokféle kalandban. A fiatalok is érdekesek, mert a női test hamvasan csodálatos, viszont ügyetlenek. A negyvenes nő tudja, mit hogyan kell csinálni. Tud alázatos, de szenvedélyes is lenni, és amikor hallja a hangom, amikor érzi, hogy jó nekem, hihetetlenül büszke magára.
Persze akadt már ötven feletti nő is a hálómba, de őt nem én választottam ki. Nem hagyott nyugton, írogatott, aztán belementem. Egye fene, ki kellett próbálnom, milyen lehet. Mások azt mondanák, hogy azok se rágósak még, de nekem nem jött be. Lógott a bőr a nőn, pedig ruhában jól nézett ki. Milyen érzés látni egy gyűrött könyököt vagy egy hasat?! Undorodtam, de már mindegy volt, nem mondhattam nemet a kocsiban. Mert még arra is hajlandó volt. A ház urát nem tudta kicselezni, így maradt a kocsim. Nem jött be, de én neki nagyon. Nem csodálom, hiszen a köztünk lévő tizenöt év az én javamra dőlt el.
Most azt kérdezheti valaki, hogy nem buktam le soha? Otthon nem, vagy legalábbis nem lett belőle balhé. A feleségem harcias nő, de nem érdeklem már, vagy nincs kedve felvenni a kesztyűt. A bukta azonban itt-ott bekövetkezett. Természetesen a telefon miatt. A felszarvazott férjnek, bármilyen bamba is, feltűnt, hogy a felesége túl sokat csetel, vagy épp vidámabb a megszokottnál. Az előbbi sokkal gyakoribb, mert a nők abba a hibába esnek, hogy sajnálják törölni izgalmas üzenetváltásainkat, ezért benne maradnak a telefonban, aztán annyi. De volt olyan is, hogy nem messengert használtunk, hanem mailt, és úgy bukott le figyelmetlenségből. Ilyenkor apa szívéhez kap, szidja anyát, mert az ribanc, utolsó lotyó, nem törődik senkivel és semmivel, azt azonban elfelejti, hogy ő se törődött vele. Amikor ordít, alázza, akkor se az a baja feltétlenül, hogy a nőnek jó volt, hanem az, hogy ő csődöt mondott. Hogy mer a felesége másfelé kacsingatni? Neki otthon a helye, szívjon csak, törődjön mindennel, és ne nagyon vágyakozzon, mert neki az nem jár. Igaz, hogy ő nem képes kielégíteni, de ez csak porszem a gépezetben.
Üvölteni, bántani tudnak, pedig nekik kellene volna jó szóval tartani az asszonyt, hogy én ne jöhessek a képbe.
Persze kaptam már fenyegetést is, de ahhoz képest, ahány nővel volt dolgom, elenyésző mennyiségűt. Érdekes módon, ha tudnak is rólam, akkor se keresnek meg. Nem állnak elém, nem akarnak megverni, vagy elmondani mindennek. Sokkal egyszerűbb a nőket szidni, őket bezárni, és nem engedni sehová, vagy ellenőrizni a telefonjukat. Gyáva férgek, tehát nekem nincs mitől tartanom. Ha kiabált is valaki velem, általában pár percig tartott, aztán lezárta egy erőtlen fenyegetéssel és ment tovább az élet.
Hogy mi motivál engem ebben az egészben? Ezt csak az kérdezheti, aki nem élt meg hasonlót. A nők, mi más. Mindben van valami különleges. A bőrük, a mosolyuk, szex közben kiadott hangjuk, a hálás tekintetük mind-mind azt jelzi, jó vagyok. Jól csinálom, amit csinálok.
Nem tudom megunni őket, még akkor se, ha megadott sablon mentén haladok. Szeretnék olykor pihenni, de nincs nyugtom. Lám, most is mosolyog rám egy szőke, apró csaj, akinek a fia nem két ballábas, hanem három, de a nőnek olyan melle van, hogy még a vak is látná, ha nagyon akarná. Ahogy kijövök az öltözőből, odaintek nekik, teszem a dolgom, kiabálok, harcias vagyok, közben meg az jár az eszemben, hogy az a kis barna milyen szolidan nézi az edzést, és eljátssza, hogy csak a fiára koncentrál. Néha elkapom a pillantását, de elfordítja a fejét. A szende…Ő nem fog írni, mert még fél. Az ilyenek a kedvenceim. Csak annyit kell közölnöm vele, hogy a fia tehetséges, érdemes lenne beszélgetnünk arról, hogyan tovább, mert biztosan kiszemeli előbb-utóbb egy nagyobb klub. A beszélgetés ezzel el is indul, a csaj még benyom egy szívecskét, amiről tudom, hogy szabad az utam.
Megdicsérem az alakját, elmondom, hogy látszik rajta, hogy törődik a testével. Ez már olaj a tűzre. Innentől számítva egy héten belül enyém lesz. Boldogan és önként.
Hogy van-e, aki nemet mond? Persze, hogy van. Van határozott és kevésbé határozott nem is. Aki nagyon tiltakozik, azt abban az esetben hagyom, ha sok energiát igényel. Vagy ha nem is olyan jó nő. Nincs szükségem hosszan elhúzódó győzködésre, majd jön a következő, én meg élek a lehetőséggel.
Hogy mit rak le elém a holnap? Ugyan kit tudná előre? Én most élek, most vagyok erőm teljében, nők meg vannak bőven, csak ki kell használnom a lehetőséget. Kétsége se legyen senkinek, megteszem. A férfiak szidjanak, nem érdekel, a nők meg akarjanak, és az élet máris szebb lesz. Én akarom őket, és ezért érdemes minden nap felkelnem.
Kép forrása: Pinterest
