Eszedbe jut mostanában, hogy jó élni? Talán a kérdés banálisnak hat, mert egyre többen szenvednek a fölébük tornyosuló nehézségektől, munkájuk, egészségük elvesztésétől, és ezen felül millió gond, baj ül a vállunkon. És mégis…Este, amikor lefekszel, és a fejed tele van másnapi tervekkel, vagy az aznapi lüktető gondok tömegével, és nem bírsz elaludni, vajon előfordult-e már, hogy arra gondoltál, mi van, ha nem ébredsz fel? Zártad úgy a napod, hogy nyitott szemmel és dobogó szívvel pöröltél a világgal és önmagaddal? Biztosan megtörtént, de nem sokszor gondoltál arra, hogy ez az estéd akár az utolsó is lehet. Hiába vannak terveid, ötleteid, hiába örülsz vagy keseregsz, megeshet, hogy másnap nem ébredsz fel. Ha azt halljuk, hogy valaki elaludt álmában, gyakran mondjuk, hogy ennél szebb halál aligha kell, de valljuk meg őszintén, mi még nem akarunk így távozni. Még törődnünk kell a gyerekeinkkel, még előttünk áll egy fontos munka, vár bennünket egy új szerelem, vagy ha egyik sem, akkor egy jó színházi előadás, egy kiállítás vagy csak a krémes a hűtőben.
Mert élni jó még akkor is, ha reggel köd van, ha a nyirkos idő bekúszik a sálunk alá, viszont váratlanul kávéval vár valaki bennünket a munkahelyünkön, pedig nem hittük, hogy kedvel. Vagy találunk egy apró csokit a táskánkban, esetleg egy tarka-barka gyerekrajzot, amelytől mosolyra húzódik a szánk.
Szoktunk még manapság örülni annak, hogy reggel kipattan a szemünk, hogy nem fáj épp semmink, vagy, hogy végre süt a nap? Kis dolgok ezek, de nem elhanyagolhatók. Hány meg hány ember cserélne velünk, mert neki sokkal, de sokkal nagyobb baja van: elveszíti a házát, valamelyik szerettét, vagy épp fájdalmas kezelésre vár egy kórház folyosóján.
Nehéz ma örülni, még nehezebb felhőtlenül nevetni, mert mindig van valami, vagy valaki, aki ezt megakadályozza. Mégis milyen csodálatos dolog, hogy nem éhezünk, hogy sétálhatunk a bágyadt őszi napsütésben, vagy egy finom joghurtot kanalazhatunk a konyhapult mellett, amit nemrég töröltünk tisztára.
Nem szabad hagynunk, hogy a belső derűnk elvesszen! Jusson eszünkbe, hogy nem attól vagyunk és leszünk boldogok, hogy mink van, vagy mink lehet, hiszen minden múlandó és elveszthető. Egyetlen egy dolgot, tárgyat sem vihetünk magunkkal, még akkor se, ha belegebedünk. Tulajdonképpen azt kellene megértenünk, hogy kár a görcsös ragaszkodásért, gyűjtögetésért. Átmenetileg jobban érezhetjük magunkat, de mondjuk meg őszintén, meggyógyult valaki azért, mert egy Maserati állt az udvarán? Fájt-e valakinek kevésbé egy hazugság, megcsalás vagy épp a foga, csak azért, mert a bankszámlája vastag volt? Természetesen a pénz könnyebbséget adhat a mindennapokban, de nem véletlenül emlegetjük a nem megvehető dolgokat. Mégis azokat feledjük el legelőbb.
Nincsenek szeretet- meg egészségboltok, nincs sajnos olyan hely, ahol gondtalan perceket tudnánk vásárolni magunknak.
Ezért csak egy egyet tehetünk: hálásan kell gondolnunk azokra a pillanatokra, amelyeket ajándékba kapunk. Hálásnak kell lennünk a mindennapi ébredésért, azért, ha nincsenek fájdalmaink, vagy nem gyötör bennünket a kín vagy a lelkiismeret.
Ha úgy ébredhetünk, hogy nekünk is jut az éltető fényből, hogy van, mit ennünk, és még tudunk szeretni vagy szeretnek bennünket, akkor megvan mindenünk.
Gondoljunk köszönettel ezekre! Mondjuk el minden nap, hogy csak olyasmikért érdemes élni, amit pénzen meg nem vehetünk. Vigyázzunk a testünkre, de a lelkünkre is. Mindennél fontosabb, hogy ne hagyjuk elveszni ebben a féktelen rohanásban, ebben az elembertelenedett világban.
Álljunk meg, és érezzük, hogy levegőt venni jó, hogy sétálni és finomat enni még jobb!
Legyünk hálásak azért, amink van: családunk, barátaink, kedvesünk, háziállatunk és ezer meg ezer dolog, amit oly ritkán veszünk észre!
Kép forrása: Pinterest
