1977. augusztus 16-án meghalt Elvis. Még azok is megrendülten vették tudomásul, akik nem rajongtak érte. Negyvenkét évesen távozott a Király, akinek hangja összetéveszthetetlen másokéval. Vagy mégsem?
Több, mint negyven évvel később pletykálni kezdtek az emberek arról, hogy egy arcansasi kisvárosban él egy Bob Joyce nevű lelkipásztor, aki különös hangjával hívta fel magára a figyelmet. Olyannyira, hogy azt kezdték beszélni, hogy ő maga Elvis Presley, aki új néven él egy olyan helyen, ahol nem ismerheti a nagyközönség.
Bob Joyce nem celeb, nem előadó, mégis ezrek szeretik bársonyos hangját, mert oly módon énekli a gospeleket, hogy az embereknek Elvis jut róla eszébe, és sokan felfedezni vélik benne a halhatatlan énekes spirituális oldalát. A netet pár éve elárasztották a címek, posztok, amelyekben hirdetni kezdték, hogy Elvis él. A hanghasonlóság valóban meglepő, de egyes rajongók még arcelemzést is végeztek, fotókon hasonlították össze a karakteres állát és szemöldökét a bálványéval. Azt állítják, így nézne ki Elvis öregen.
Már 1977-ben is megindultak a spekulációk, mert Presley halála váratlan volt, a temetés gyors, és rejtélyes idegenek jelentek meg Graceland körül. A hivatalos álláspont szerint szívmegállás okozta a halálát, de ezt a rajongók képtelenek voltak elhinni, bár életmódja nem volt titok sem a környezetében, sem a rajongók körében.
A 80-as, 90-es években több, mint 200 Elvis-észlelést jelentettek az Egyesült Államokban. Sokan látni vélték háza ablakában, és persze az is erősítette az összeesküvés elméleteket, hogy az énekes még életében megtiltotta, hogy halála után bárki is felmenjen házában a második emeletre. A Bob Joyce-jelenség mindezekre még rá is tett egy lapáttal.
„Lehet, hogy nem Elvis, de a hangja visszahozza azt a melegséget, amit Elvis adott nekünk. És talán ez a legfontosabb.” – nyilatkozta egy rajongó, Joanne R. Kanadából.
„Nem érdekel, ki mit mond, én hiszek benne. Az igazság egyszer úgyis kiderül.” – Ben M. Floridából.
„Láttam őt nem egyszer, volt hogy fél méterről. Igen, megöregedett, de ki nem? Megismerem, hiába tagadja. Én se vallanám be, ha el akarnék tűnni a világból.” – John Gilmore, Ohio
Egy 2022-es igehirdetésében Joyce így fogalmazott: „Tudom, hogy sokan hiszik, hogy én Elvis vagyok. Nem vagyok. Én Bob vagyok. Egy egyszerű ember, aki szeret énekelni és Isten szavát hirdetni.” Higgadt, szeretetteljes hangneme azonban nem tudta eloszlatni a mítoszt, de még a tény se, hogy jóval fiatalabb Elvisnél. Hogy valóban Bob testében él-e tovább a sztár akaratán kívül, nem tudjuk megmondani, de ez is része a popkultúrának. Aki hinni akar, hinni fog benne, még akkor is, ha a DNS technológia könnyedén rácáfolhatna erre.
Az emberek szeretnek hinni a csodákban és nehezen fogadják el, hogy akiért rajonganak meghalhat természetes úton. Vagy hogy meghalhat egyáltalán. Azok, akik korán mennek el, talán még fájdalmasabb emlékeket hagynak maguk után, mint akik velünk öregszenek meg. Gondoljunk csak Diana hercegnére, Marilynre, James Deanre és sorolhatnánk… Egy biztos, Elvis a dalokban, a filmeken és talán egy arcansasi lelkipásztor hangjában is sokáig fog még élni.
Kép forrása: Stand to Jesus
