A nő: Tudtam, hogy meg fogod nézni!
A férfi gyanakodva, nem rejtett meglepődéssel a hangjában: Kit?
A nő: Ne tegyél úgy, mintha nem láttad volna azt a csajt, aki elment melletted.
A férfi: Itt?
A nő: Nem, a Holdon! Hol máshol?
A férfi: De hisz száz nő elment mellettem ma percenként, a plázában vagyunk.
A nő: Nem, ez más volt. Szőke, nagyfenekű és billegette magát. Még rád is nézett.
A férfi: Istenem! Minden második nő szőke, nagy a feneke, és nem billegeti magát, csak így jár. Ha rám nézett, csak azért lehetett, mert nem vagyok átlátszó.
A nő: De megfigyelted őket! Nem, ez más volt. Ez a nő mosolygott is, pedig nem Jehova tanúja volt azzal a kacsa-szájával, az biztos.
A férfi nevetve: Ugyan már! Mindig kitalálsz valamit, amivel felbosszanthatsz.
A nő: Én? Én találok ki? Hát nézek én más pasikat? Forgok én utánuk úgy, hogy neked kellemetlen legyen?
A férfi: Nem tudom, de az biztos, hogy nekem nem lenne kellemetlen. Azért van a szemed, hogy nézz. Hidd el, engem aztán nem zavarna.
A nő sértődötten: Persze, mert a nők sokkal kihívóbbak, mint a férfiak. Kiteszik mindenünket, és várják az elismerő pillantásokat.
A férfi: Tehetek én róla? Én csak sétálok békésen, nyitott szemmel, és ha nem akarok neki menni a falnak, akkor muszáj jobbra-balra tekintgetnem.
A nő: Ezért buktok le, mert csőlátásotok van, és akkor tudtok csak jól szemügyre venni valakit, ha kitekeredik a nyakatok. Szánalmas.
A férfi: Muszáj neked mindig veszekedned? Úgyis tehettél volna, mint aki nem lát, nem hall semmit. Tettem én valami rosszat?
A nő diadalmasan: Szóval igazam volt! Már nem vagyok jó neked? Tudom, nem vagyok már szép és fiatal, de sok közös élményünk van, és szeretlek téged.
A férfi: Nem erről van szó. Hidd el, minden férfinak szüksége van arra, hogy jóllakassa a szemét. Ennyi jár neki. Nem akar csajozni, csak táplálja a szépérzékét.
A nő: A szépérzékét? És arra egyikőtök se gondol, hogy esik ez a másiknak?
A férfi: Mint mondottam, nem kell mindent észre venni. Hidd el, nem akarunk mi rosszat, de hát tehetünk arról, mennyi jó nő van a világon? Nem, no látod!
A nő szomorkásan: Egyszer rajtuk is fog majd az idő…A pokolba is az egésszel.
Ebben a pillanatban a szomszédos DRK elől integetni kezd egy srác és a nőt szólítja. Harminc körüli, magas, szélesvállú, igencsak szép emberpéldány.
A férfi: Aszt hiszem, valaki neked köszön.
A nő megfordul és meglátja élete első osztályából Barnabást, akiből vízilabdázó lett, méghozzá nem is akármilyen, válogatott. A srác mosolyog, megöleli, közli, hogy semmit se változott, és nagyon csinos. Közben csillog a szeme.
A férfi percekkel később: Ez meg ki a fene volt?
A nő: Hallottad, tanítványom.
A férfi: És tegezhet?
A nő: Miért ne? Már nem gyerek.
A férfi: Azt láttam! Nem úgy nézett rád, mint egykori tanárára. Fura.
A nő somolyogva: Ugyan, menj már! Tizenöt évvel fiatalabb nálam…Csak nem gondolod?
A férfi: Nem gondolok én semmit. Viszont túlzásnak érzem ezt a bizalmaskodást.
A nő hangosan nevetve: Pedig csak a szépérzékem lakott jól. Nem kell mindent észrevenni.
A férfi mérgesen: A szemem arra van, hogy lássak vele.
A nő viddáman: Nem pasizni akarok, csak jólesett, hogy bókoltak.
A férfi még mindig ingerülten: Azt nem csodálom.
Kép forrása: Pinterest
