Rendhagyó filmajánló, mert ezt látni kell
Két hete tarol a magyar mozikban az idei év talán legjobban várt filmje, a Semmelweis. Parádés szereposztás, gyönyörű zene, fényképezés és pazar helyszínek adják a történet keretét. Az első pillanattól kezdve beszippant, és ha valaki azt mondja, amit gyakran szoktak egyesek, hogy nem szereti a magyar filmeket, most csalódni fog, méghozzá kellemesen.
Koltai Lajos olyan fiatal színészt talált az anyák megmentőjének szerepére, aki lehengerlően vonzó, tehetséges, sármos, és minden esélye megvan arra, hogy korának kimagasló színésze legyen. Vecsei H. Miklós olyan karizmatikus színész, hogy a nézők egyből felszisszennek, amikor megjelenik, mert pontosan úgy néz ki, hogy korhatár nélkül belé lehet szeretni. Férfias, határozott, tudja, mit akar. Remekül hozza a barátságtalan, mogorva orvos szerepét, aki nem kellemes ember, ahogy a kortársai szerint Semmelweis sem volt az. Viszont a tekintetében ég a tudásvágy, a szenvedély, és láthatjuk, lahogy fokozatosan átalakul érző férfivá, akinek egy nő, mégiscsak megdobogtatja szívét, akármennyire csak a gyógyítás és a kutatás érdekli.
1847-et írunk, a forradalom szele még nem fújdogál, de Bécs módszeresen töri le a magyarok szarvát, a Monarchia mindent megtesz, hogy elnyomja a feltörekvő nemzedéket, amit nem győznek a filmben hangsúlyozni. Több áthallás is van a jelenetek közt, amikor úgy érezzük, a párbeszédek a mának szólnak, és mondanivalójuk pontosan annyira fontos, mint majdnem kétszáz éve. A film egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a párbeszédek nem erőltetettek, hihetőek a szereplők mondatai, és nem kacsintanak ki a 19. századból. Jó hallani olyan szavakat, mint például: kórisme. Semmelweis Ignác szókimondó, bátor, de magánakvaló ember volt. Senki előtt nem fogta vissza magát, ha az igazát akarta bizonygatni, és ezért sokszor megütötte a bokáját a császárvárosban. Ezt minden pillanatban látjuk, tapasztaljuk.
Nagy Katica színésznő, Emma szerepében letisztult természetességgel alakítja a nővért, aki megküzd a ronda pletykákkal, az árvasággal, amelyben felnőtt, mégse kallódott el, és nem felejti el, honnan jött, viszont képes többet akarni, minthogy egy orvos szeretője legyen, ahogy mások abban a korban, és ma is. Karaktere abszolút hihetővé teszi játékát, azonnal szerethetővé válik, ahogy megjelenik a vásznon. Újabb áthallás a filmben, amikor nővér barátnője kimondja, hogy mennyire értéktelen a munkájuk, és csak az orvosokat értékelik, nekik magas a fizetésük, és ők soha nem juthatnak feljebb a ranglétrán. Ahogy most is. Azok az emberek, akik elbírják mások szenvedéseit, feltakarítják a hányásukat, pelenkát cserélnek, ők vannak legkevésbé megbecsülve társadalmunkban, pedig, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, amikor a legnagyobb fájdalmakat éljük a kórházakban, sokszor csak ők vannak mellettünk, vagy lennének, ha nem éhbérért dolgoztatnák őket. Mintha semmi nem változott volna az egészségügyben kétszáz év alatt, és ne higgyük, hogy mi annyival fejlettebbek és modernebbek lettünk, hiszen a kórházi statisztikák szerint még mindig igen sok a fertőzés, az ellátatlanság, és a szakemberhiány… A többiről nem is beszélve.
A mindenható Klein professzor, a szülészeti klinika teljhatalmú vezetője, aki természetesen a támogatásokért koncsorog, a jellemfejlődés egyik legszembetűnőbb példája a filmben, mert eljut arra a pontra, amikor rájön, hogy tévedett. Ez csak igen kevés orvos, kevés ember saját volt és az ma is.
Semmelweis Ignác olyasmit tett, ami miatt a legnagyobb hősként és tudósként kell tisztelnünk őt, hiszen rájött arra, mitől hal meg oly sok nő, aki szült, és ez a baktériumok felfedezése előtt maga a csoda. Küzdelme azonban ahogy sokaké manapság, sokáig süket fülekre talált, mert az orvosi hierarchia, a szabályok megváltoztatása főbenjáró bűnt jelentett. Mintha ez ma se lenne másképpen, hiszen ki nem álljuk azokat, aki megmondják, hogy tévedtünk, ha közlik velünk az igazságot, ami fáj, és attól se vagyunk elragadtatva, ha kiderül, hogy vannak nálunk jobbak, vagy olyanok, akik mernek kilépni a sorból. Semmelweis rájött, hogy a gyermekágyi lázat azok az orvosok és orvostanhallgatók okozzák, akik boncolás után, fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a szülészeti klinikán a várandós, szülés előtt álló nőket. Azt is felfedezte, hogy a bábák által levezetett szülések után jóval kevesebb esetben alakult ki a gyermekágyi láz, mivel ők nem végeztek boncolásokat. Semmelweis megfigyelte, hogy a beavatkozások előtti klórmész-oldatos kézmosás után sose alakult ki gyermekágyi láz, ezért erősen ajánlotta kollégáinak ezt az egyszerű, de hatékony megelőző eljárást.
Abban a korban, amikor kórházban szülni veszélyes volt, amikor az orvosok semmit nem tudtak a láthatatlan kórokozókról, jött egy fiatal orvos, aki szembement a tapasztaltakkal, amit nem vettek jó néven. A hatalom sose szereti, szerette a gondolkodó, tevékeny embereket.
A film, azon túl, hogy megáll azon a ponton, amelyen még szép a történet, megmutatja, hogy az igazság fájdalmas, és a haladás útja igen kacskaringós.
Semmelweis Ignác élete nem volt egyszerű, és Pesten se fogadták tárt karokkal. Nehezen vezették be a higiéniára vonatkozó rendelkezéseit, élete során sok ellenséget szerzett. A szóbeszéd úgy tartja, hogy élete utolsó éveiben megborult az elméje, és talán csellel a döblingi elmegyógyintézetbe szállítják, ahol nemes egyszerűséggel úgy megverik az ápolók, miután felébredve dührohamot kap, hogy eltörik a csontjait, és hagyják vérmérgezésben elpusztulni.
Sajnos, ez a valóság… Így ér véget egy olyan ember élete, aki mert több lenni, mint a konzervatív orvostársadalom legtöbb tagja.
Semmelweis Ignác doktor az az ember, aki megtalálta a saját ösvényét, és járni is tudott rajta. Minden kellemetlen tulajdonsága dacára következetesen képviselt valamit, akkor is, ha folyton akadályokba ütközött. Mániákus elhivatottsága filmvászonra kívánkozott. Kevés a követendő példa a világban, de ez biztosan az
– mondja filmje főhőséről Koltai Lajos rendező-operatőr. Ehhez a tervéhez kiváló választás Vecsei H. Miklós személye, de Gálffi László, Nagy Katica, Elek Ferenc, Györgyi Anna és Simon Kornél is olyan filmmé varázsolja ezt a történetet, amelyet nagyon lehet szeretni.
Szívből ajánlom mindenkinek! (Nőknek különösen, mert mint említettem, a főhős erős szívdobogásra késztetheti őket!)
Kép forrása: Pinterest
