Luca minden közlekedési szabályt és sebességhatárt áthágva igyekezett a repülőtér felé. Két bivaly is megellett az elmúlt huszonnégy órában, ráadásul az egyikhez orvost kellett hívnia, mivel komplikációk adódtak. Végül három egészséges borjúval gyarapodott a gazdaság, de pokolian fárasztó napon volt túl. Ugo vállalta az újszülött borjak és anyjuk felügyeletét, míg ő felveszi Nápolyban az újságírót.
Egyre nagyobb teherként ereszkedett rá a Berrettini gazdaság vezetése. Fuldokolt a munkában, miközben a mérleg jó, ha nullára kijött a kiadások után. Nem telt több emberre, Ugóval és Florával pedig végkimerülésig dolgoztak.
Bal kezével többször dühösen túrta át a haját, míg a jobbal a kormányon dobolt. A háta közepére kívánta a holland firkászt, aki egy héten át a farmon fog téblábolni, ő meg játszhatja mellette a gardedámot. Századjára morzsolt el egy káromkodást, amiért Carmelitának épp most kellett férjez mennie és elutazni a mézesheteire.
Az effajta sajtómegjelenéseket, közösségi médiát és egyáltalán, mindenféle baromságot, ami Lucát sosem érdekelte, a nő intézte potom pénzért cserébe, mivel gyakorlatilag együtt nőttek fel. Kivéve, ha épp férjhez megy – csapott egyet Luca a kormányra.
Az autópálya felett ereszkedő gép emlékeztette, hamarosan megérkezik. Vett két mély levegőt, hogy valamelyest eloszlassa a testét feszítő fáradtságot és stresszt, majd leparkolt a terminálhoz legközelebb eső zónában.
Míg átvágott az úton, azon merengett, honnan a francból fogja megismerni az újságírónőt? Eszébe sem jutott papírlapot hozni, és felfirkantani rá a Selma nevet, mint a taxisofőröknél szokás.
Közepes tömeg téblábolt az épület előtt, mivel Luca elég sokat késett, sejtette, hogy nem a berlini gép utasai lehetnek. Tovább haladva, már messziről kiszúrta az alacsony nőt, aki szemmel láthatóan majd megpukkadt mérgében. Egyik másodpercben szélfútta búzaszőke haját söpörte ki az arcából, a másikban rendre az óráját nézte, mialatt kisméretű lábfejével ütemesen a betont püfölte.
– Nem is volt olyan nehéz megtalálni – mormolta Luca.
Valamiért mulattatta az apró termetű méregzsák látványa. Lépteit lelassította, hogy alaposabban meg tudja nézni, mielőtt megszólítja. Vállig érő, egyenes haját a szél továbbra is szemtelenül dobálta jobbra-ballra. Fehér arcbőre kipirult, vélhetően nem csak a dühtől, hanem a melegtől is, amihez nem megfelelően öltözött; magasszárú zárt cipőt, hosszúnadrágot és egy szolid kivágású, babakék pulóvert viselt.
Luca nem talált rajta semmi rendkívülit, tekintetét mégis vonzotta a látvány, és már kicsit bánta, hogy nem tudott meg róla többet. Carmelita szerint az egyik legnagyobb holland magazinnál dolgozik, és az írása felér majd egy jó drága PR cikkel, szóval Carmelita mondandójának lényegét Luca kioktatása tette ki, miszerint kedvesnek és rendkívül segítőkésznek kell lennie egész héten a nővel. Hát, akkor kezdődjék a bájolgás – valóban kedves, bársonyos hangon szólította meg.
– Selma Cvirka?
A nő Lucára emelte a tekintetét, az írisze annyira világoskék volt, amilyet a férfi még sosem látott, ráadásul csak úgy szikrázott a haragtól. Selma hangosan kifújta a bent tartott levegőt, mielőtt válaszolt.
– Téged küldtek a farmról?
Luca szava egy pillanatra elakadt, de mire megszólalt, úgy döntött, nem árulja el, hogy ő maga a farm. Mosolyát nem engedte az arcára kiülni, megtartotta magának, és csak röviden felelt.
– Igen.
Selma minden további szó nélkül elkapta a bőrönd fülét, és húzni kezdte a parkolóval ellentétes irányba. Olyan szaporán, hogy hirtelen Luca reagálni sem tudott. Utána szaladt, a helyes irányba terelte, majd gondolatban újra Carmelita nászútját szidalmazta. Magára hagyta egy flúgos nővel, akinek már a neve is furcsa, hiszen állítólag holland, amihez sem a vezeték, sem a családneve nem stimmelt, ráadásul a legkonokabb bivalynál is ijesztőbben fújtatott.
Folytatjuk…
Írta: Huszár Zsuzsa
Kép forrása: a Szerző sajátja
