– Tanulj már meg élni és belelazulni a dolgokba!
Ezzel a rövid és lényegre törő tanáccsal fejezte be a beszélgetést Uma, Selma legjobb és talán egyetlen igazi barátnője. Ezek után az újságíró feszengve ült Luca mellett az autóban, Nápoly felé haladva azon mélázott, fogalma sincs, hogyan kell belelazulni a dolgokba.
Uma egyéjszakás kalandjainak száma nagyjából megegyezik Hollandia tulipánföldjeinek a számával, míg Selma ugyanezen a téren teljesen tapasztalannak számított. Mindössze három kapcsolatot tudott a háta mögött, és ő mindet komolyan vette, amolyan holtodiglan–holtomiglan stílusban.
A Lucához fűződő vonzalma és a férfi egyértelmű visszajelzései nem örömmel, hanem félelemmel töltötték el. A három kudarccal és harcokkal teli párkapcsolata után Selma elkönyvelte, hogy rémesen béna ezen a téren, és talán nem neki találták ki a szerelmet meg a romantikát.
A nővel ellentétben a férfi szája be sem állt vezetés közben, lelkesen mesélt Nápolyról, és Selmát máskor kifejezetten érdekelte volna a város alatt megbúvó, nagyjából négyszáz kilométeres labirintus, ami nemcsak ókori vízvezetékként funkcionált, hanem a második világháború alatt egész közösségek költöztek le oda a bombázások elől. Vagy a tény, hogy Nápoly biztosan Európa legbabonásabb városa, vagy épp az, hogy a nápolyi Teatro di San Carlo operaház negyvenegy évvel korábban nyitotta meg kapuit, mint a milánói Scala, a város egy kulturálisan gazdag és virágzó korszakában.
Selma számára ezek mind–mind kincset érő információt jelentettek általában, amikor higgadtan tudott gondolkodni. De életében először jobban érdekelte a gyomrában pulzáló remegés, a csók felkavaró emléke, és ezúttal Luca illatát is érdekesebbnek találta az anekdotáknál.
A férfi nem a tenger felé vette az irányt, hanem először a város legmagasabb pontjához vitte el Selmát. A látvány, ahogy Luca előre jelezte, valóban magáért beszélt. Az erőd előtt húzódó térről lenyűgöző panoráma nyílt a városra, a Nápolyi–öbölre és természetesen a Vezúvra. Selma percekig letaglózva gyönyörködött a látványban, olyan volt, akár egy mesterien elkészített makett.
Sokáig nem vette észre, hogy Luca rá se hederít a kilátásra, helyette őt figyeli. Amint találkozott a tekintetük, gyomrába visszaköltözött a remegés, és újra szerteszét hullottak a gondolatai. A férfi közel állt hozzá, csak fel kellett emelnie a kezét, hogy a tarkójánál becsúsztassa az ujjait Selma haja közé, majd magához húzza egy csókra. Selma gondolatai közt még felbukkant egy röpke gondolat, miszerint a cikk miatt van Olaszországban, de Luca ajkának érintése azonnal száműzte az észszerűségét.
A nap további részében még megnézték a Castel dell’Ovót, az operát, sétáltak a zegzugos belvárosi utcákon, mielőtt fáradtan leültek egy autentikus nápolyi pizzát enni a parton. Az erőd előtt hosszan csókolóztak, és Luca gondoskodott róla, hogy Selmának garantáltan Nápoly minden pontjáról egy–egy emlékezetes csók jusson majd eszébe.
Késő délután kipirult arccal és feltöltődve autóztak vissza a birtok felé.
– Mitől félsz?
Luca kérdése teljesen váratlanul érte Selmát, a férfi keze a combján feküdt, és látszólag lekötötte a sűrű forgalom.
– Ezt hogy érted? – kérdezett vissza, holott pontosan tudta, mire gondol a férfi.
– Tisztán érezhető a félelmed, és ez megakadályoz abban, hogy feltétel nélkül élvezd a pillanatot és átengedd magad nekem.
Selma teljesen ledöbbent. A pasas, akit csupán egy hete ismert, sebészi pontossággal levezette a működését, jellemezte a kötődési zavarát, és a tényt, amelyben élete minden korábbi párkapcsolata elbukott. Mivel a legjobb védekezés a támadás, Selma visszavágott:
– Ez rád is vonatkozik, nem igaz? Én is tisztán láttam, mennyire küzdöttél ellene.
Luca elmosolyodott, és az újságíró vöröset látott a férfi magabiztosságától, halántéka lüktetni kezdett a laza fölényességén.
– Igaz, én is nehezen bízom meg már a nőkben.
Selma meg szerette volna kérdezni, ki miatt vesztette el a bizalmát, és még száz másik dolgot is tudni akart, de Luca a birtokra érve lekanyarodott a mezőre, majd leállította a kocsit. A nő még mindig dühösnek érezte magát, de ez csak fokozta azt a tüzet, amit a férfi tekintete lobbantott benne. A nápolyi kirándulás úgy hatott rájuk, mint egy elnyújtott, kínzó előjáték. Szócsata helyett végül összeforrt ajkuk vívott meg egymással, Luca két mozdulattal ledöntött minden ülést a terepjáróban, és további beszélgetés helyett egymás testét fedezték fel. A Hold felkelt, majd végig is haladt az égbolton, mire Luca és Selma visszaértek a házba.
Folytatás következik…
Fotó: a szerző sajátja
