A 80-as évek legjobb filmjei 2. – Flashdance

A 80-as évek egyik legikonikusabb zenés-táncos filmje a Flashdance (1983), ami olyan váratlanul robbant be a filmvilágba, hogy magát a Paramount Stúdiót is meglepte.

A film egy Maureen Marder nevű nő valós történetén alapul, aki nappal építőmunkásként dolgozott, éjjel pedig egy sztriptízbárban táncolt. Hogy mikor aludt, arról nem szól a fáma. Egy bizonyos, arra vágyott, hogy neves táncos legyen. Mindössze 2300 dollárért eladta történetét a filmstúdió embereinek, akik olyan filmet kreáltak belőle, ami 93 millió dollárt hozott a konyhára. Marder későn kapott észbe, de már hiába perelt, a szerződésében benne volt, hogy minden jogról lemond.

 
 

Jennifer Beals, azaz a későbbi Alex, addig nem tudhatott maga mögött jelentős alkotásokat, váratlanul megjelent a köztudatban. A film zenéje is milliók kedvence lett, hát még a csodás mese, amely pontosan olyan volt, amilyet a nézők szeretnek: az egyszerű leány kitartása és tehetsége nyomán eléri álmait, és még a szerelem is az ölébe pottyan.

A mesebeli „szegénylegény” (kiskirályfi) története örökérvényű, mindegy, hogy hogyan csűrjük-csavarjuk a sztorit.

A film zenéje tulajdonképpen még nagyobb karriert futott be, mint maga film, amihez hozzájárult az is, hogy klipeket forgattak az egyes számokból.

Flashdance fantasztikus táncos jeleneteit nem Jennifer Beals adta elő, mivel ő nem volt képzett táncos, csak ezt a stúdió igyekezett titokban tartani, hogy le ne rombolja le a nézők illúzióit. A színésznőnek három dublőre is volt: Marine Jahan francia táncos csinálta helyette az egyszerű táncos jeleneteket, egy Sharon Shapiro nevű amerikai országos bajnok tornász azt az elképesztő levegőbe ugrást, amit a főhős a meghallgatáson ad elő, egy Crazy Legs művésznevű breaktáncos pedig a breaktáncos részeket.

Aki ennyiből esetleg nem tudná, annak az illető polgári nevéből, a Richard Colónból kiderül, hogy a Puerto Ricó-i-amerikai breaktáncos férfi, így megkérték, hogy a felvételhez borotválja le a lábát, és vegyen fel egy parókát. Colón minderre hajlandó volt, a bajuszát viszont nem akarta leborotválni. Az élesszemű mozilátogatók az egyik kockán láthatják is a bajuszt, de mindez csak egy villanás, és aki nem szedi ízekre, biztosan nem veszi észre.

„A fémmunkás lány szerepére sokan pályáztak, köztük olyan ismert színésznők, mint Jamie Lee Curtis, Bridget Fonda, Melanie Griffith, Mariel Hemingway, Helen Hunt, Jennifer Jason Leigh, Michelle Pfeiffer és Kyra, de Jennifer Beals kiválasztása előtt pedig Bo Derek, Daryl Hannah, Heather Locklear, Holly Hunter, Debra Winger, Andie MacDowell, Janice Dickinson modell és Tatum O’Neal is esélyes volt.” (Forrás: mafab.hu)

Alex szerelmét Michael Nouri játszotta el, de az ő helyére is sokáig mást gondoltak a producerek. Szóba jöhetett volna Al Pacino, Tom Hanks, Jack Nicholson, Richard Gere vagy Kevin Costner vagy John Travolta, de mindegyiküknek volt más feladata, vagy azzal utasította vissza, hogy nem elég ütős a szerep.

Alex ikonikus pulcsija divatot teremtett, amely azóta is létezik. Ez az a pulcsi, ami lecsúszik a válláról, pedig a valóságban csak véletlenül történt meg, mert nagy volt a színésznőre. Így adta magát a jelenet, ahogy a kedves arcú, kitartó és erős lány személyiségét is, akit Beals kiválóan formált meg.

A film jött, látott és tarolt. Nem volt táncos abban az időben, ahogy amatőr előadás sem, amelyben ne hangzott volna fel a Maniac c. szám. A lemez, amelyet a filmben elhangzó zenékből állítottak össze, már az első héten 700 ezer példányban kelt el, később 20 milliót adtak el belőle. Érdekes erre gondolni, amikor a YouTube világában élünk, és alig vásárol valaki lemezeket.

A vizsga képkockáit látva, még meg kell említenünk egy jelentéktelen, de mára érdekessé váló momentumot: a táncteremben a zsűri egyik tagja bőszen szivarozik. Egészen szürreális arra gondolni, hogy régen ez mennyire természetes volt.

A film elképesztő módon árasztotta el a mozik nézőtereit, de a főszereplő hölgy soha többé ért el akkora sikert, mint a Flashdance-szel. Egyet azonban leszögezhetünk, mindegy ki és hogyan táncolt helyette, a hangulata elragadó volt, ahogy az üzenete is, amelyet közvetített.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here