Az iráni nők helyzetéről 1979 előtt beszélni egyszerre történelmi, politikai és társadalmi kérdés. A későbbi időkben a közbeszéd úgy ítélte meg, mintha az iráni nők a forradalom előtt szabadok lettek volna, utána pedig minden jogukat elveszítették volna. A valóság azonban nem ennyire fekete-fehér, de kétségtelen, hogy a 20. század közepén Iránban jelentős jogi és társadalmi modernizáció zajlott. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy mindez főleg a nagyvárosokra volt jellemző.
1925-ben Reza Pahlavi sah került hatalomra, akinek vágya egy modern nemzetállam megteremtése volt. Reformjait, ami kiterjedtek az oktatatásra, törvénykezésre, de még az öltözködésre is, sokan nem nézték jó szemmel.
1936-ban elrendelte a fátyol viselésének tilalmát köztereken. A döntés szimbolikus jelentőségű volt, mert a rezsim a női testet modernizálta volna. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy ez a felszabadítás felülről, állami kényszerrel történt, de sok nő nem állt erre készen, és nem hagyta el a fátylat akkor, amikor kilépett az utcára. Reza sah idején a nők előtt megnyíltak az egyetemek, és a munkaerőpiacon is fokozatosan megjelentek, főleg az oktatásban és az egészségügyben.
Az új uralkodónak határozott elképzelései voltak Perzsia átalakításáról, sok vonatkozásban a modern török államot megteremtő Kemal Atatürk nyomdokain kívánt haladni. Hatalomra kerülésekor Perzsia elmaradott, fejletlen gazdaságú állam volt, ahol igen erős maradt a síita muszlim papság befolyása. A sah meg akarta reformálni a társadalmat, az államszervezetet és a gazdaságot, intézkedései azonban sok esetben elnyomással, a szabadságjogok korlátozásával, olykor egyenesen terrorral jártak.
Kezében tartotta a nemzetgyűlést, amelynek ellenzéki tagjai börtönben vagy száműzetésben voltak, leszámolt a szakadár mozgalmakkal, megtörte és lefegyverezte a nomád törzseket, de letelepítésük csak részben sikerült, és mivel a földbirtokos elit nagyrészt melléje állt, nem került sor birtokreformra és földosztásra.
1941 után fia folytatta a modernizálást, így 1963-ban a nők választójogokat kaptak. Ez történelmi lépés volt a Közel-Keleten.
A legjelentősebb változást azonban a családjog hozta, mert kibővítették a Családvédelmi Törvényt, amely korlátozta a férfiak egyoldalú válási jogát, nehezítette a többnejűséget, emelte a házasságkötési korhatárt, és mindemellett lehetőséget adott arra is, hogy a nők is kezdeményezzenek válást. Ezek a változások valóban jelentős jogi lépésként vonultak be a történelembe.
Az 1970-es évekre a nagyvárosokban a közép– és felsőosztálybeli nők egyetemre jártak, orvosként, tanárként dolgozhattak, sportoltak, autót vezettek, és nyugati divat szerint öltözhettek. Az iráni mozikban olyan filmeket vetítettek, amilyenek Amerikában vagy Európában voltak divatosak, Teherán utcáin miniszoknyás lányok sétálgattak, és erről sokan őriznek emlékeket úgy, mint az elveszett szabadság bizonyítékait.
Vidéken, a hagyományosabb közösségekben azonban a nők helyzete keveset változott. A társadalom jelentős része idegenkedett a nyugatosodástól. Sokan úgy érezték, hogy hagyományaik megújulása identitásvesztést okoz, és az emancipáció fenyegetővé válik a patriarchális berendezkedés egészére.
1979-ben az iszlám forradalom Ruhollah Khomeini vezetésével eltörölte az ország addigi politikai rendszerét. Megdöntötték a monarchiát, és létrejött az Iráni Iszlám Köztársaság. Azonnal eltörölték a Családvédelmi Törvényt és kötelezővé tették a hidzsáb viselését, ami persze együtt járt azzal is, hogy csökkentették a nők jogait.
1979 előtt a nők helyzete valóban a nyugatosodás felé indult el, de azért erősen rétegfüggő volt. A régi fotók, amelyeket a neten keringve láthatunk, nem fedik a teljes valóságot. A felültről vezérelt modernizáció sajnálatos módon eltörlésre került, és azok a nők, akik az úgymond a szabad világban nőttek fel, hirtelen nem tudták, miként folytassák tovább az életüket.
Ma már csak emlékek maradtak, amelyeket az akkori anyák egyre ritkábban mesélnek lányaiknak, unokáiknak. Hogy Irán megérett-e a változásra, vagy épp szeretné-e, az a napokban kiderülhet, ám a mostani hatalom foggal-körömmel védi a vallást és az annak nevében bevezetett törvényeket.
Fotó: mehrab zahedbeigi: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/varos-divat-no-utca-10984343/
