Otthonom egy
Sötét alagút.
Nincsenek falai,
Eleje vagy vége.
Fény nem szűrődik.
Mögöttem rettegés,
Előttem az ismeretlen.
Én sem tenném a helyében.
Ha félelem lennék
Átölelném mocsokban
Vergődő testem
Hogy ne legyek egyedül.
Azzal vigasztalnám
Magam hogy
Úgyis csak magamtól
Félek.
Ha megváltás lennék,
Megváltás lenne
Mikor magamhoz nyúlok.
De fáj.
Lépteim nyomán
Egy tehetetlen
Kisgyerek nézi végig
Anyja passióját.
Ott hagyom, rajta már
Nem segíthetek.
Belezuhanok az éjszakába,
Hátha ott majd elkap valaki.
