Alagút- S. Jakab

Otthonom egy

Sötét alagút.

Nincsenek falai,

Eleje vagy vége.

Fény nem szűrődik.

Mögöttem rettegés,

Előttem az ismeretlen.

Én sem tenném a helyében.

Ha félelem lennék

Átölelném mocsokban

Vergődő testem

Hogy ne legyek egyedül.

Azzal vigasztalnám

Magam hogy

Úgyis csak magamtól

Félek.

Ha megváltás lennék,

Megváltás lenne

Mikor magamhoz nyúlok.

De fáj.

Lépteim nyomán

Egy tehetetlen

Kisgyerek nézi végig

Anyja passióját.

Ott hagyom, rajta már

Nem segíthetek.

Belezuhanok az éjszakába,

Hátha ott majd elkap valaki.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here