– Most te jössz! Neked kell válaszolnod tengernyi kérdésre.
Luca vigyorogva emelte poharát Selma felé. A piknik után mindketten dolgoztak még kicsit, majd az intéző és a felesége diszkréten elmentek, így kettesben vacsoráztak. Selma az ízletes saltimbocca vacsorától és a mennyei vörösbortól elpilledve pihent a nyugágyon. A délutáni kiruccanásuk után azonnal írni kezdett, ujjain keresztül csak úgy ömlöttek a szavak a monitorra. Ahogy a sorok száma növekedett, csökkent benne az a feszítő érzés, mi mindent szeretne megosztani a világgal erről a csodálatos helyről.
– Nem vagyok túl jó interjúalany – felelte. Hátradőlt, lehunyt szemmel élvezte az este hangjait: a ciripelést, a szellő susogását és a távolból érkező kutyaugatást.
– Van valakid Hollandiában?
Selma szemhéja felpattant.
– Te aztán nem kertelsz! Semmi bemelegítő kérdés?
Luca felnevetett, a karcos hangtól az újságíró bőrén végigfutott a bizsergés, a lábujjától egészen a feje búbjáig. Megköszörülte a torkát, nem akarta, hogy kihallatszon belőle a számára is meglepően intenzív vágy.
– Nincs.
– Fura a neved, a Cvirka holland vezetéknév?
Selma elmosolyodott, ilyen típusú kérdésre már sokkal szívesebben válaszolt.
– Jó meglátás, cseppet sem holland. Az apám Litvániában született és nőtt fel, anyámmal Németországban találkozott egy tüntetésen, mindketten Berlinben jártak egyetemre.
– Hm – dünnyögött Luca. – Egy litván és egy holland fiatal Németországban összetalálkozik, és egymásba szeret, elég sorsszerűnek tűnik.
– Sorsszerű, tüzes, romboló és katasztrofális. Elég sok jelzőt használhatnék a tizenkét év házasságukra.
A férfi összevont szemöldökkel nézett Selmára, mintha ki akarná olvasni az arcából a szülei, és ezáltal az ő történetét is.
– Meséld el! – kérte.
Selma néhány másodpercig vonakodott, nagyon ritkán beszélt magáról; idegenekkel pedig végképp nem szokott.
– Viharos és mindent elsöprő szerelemmel indult – hallotta meg Selma a saját hangját. – Az emberek általában úgy gondolják, ha két ember legtöbb dologban egyformán gondolkodik, azonosak a céljaik és az álmaik, akkor egymáshoz valók. De szerintem nem így van. Apám politikai újságíró, gyermekkora óta szembeszállt minden rendszerrel és igazságtalansággal. Anyám jogász, klíma- és női jogvédő aktivista. Mindketten elszántan, vagyis inkább fanatikusan küzdöttek egész életükben azért, amit igazságnak véltek. De ha két tűz találkozik, abból nem feltétlenül lesz még nagyobb tűz. Biztos ismered azt a jelenséget, amikor tűzzel oltanak tüzet. Az ellentűz felemészti az összes éghető anyagot, így amikor a két irányból érkező lángok összeérnek, nincs, ami táplálja őket. Szép lassan mindkettő kialszik, vagy legalábbis könnyen olthatóvá válik.
Luca sok-sok fájdalmat vélt kihallani az újságíró szavaiból, átérezte annak a kislánynak a fájdalmát, aki valójában a legnagyobb vesztese a válásnak és a szülői harcoknak. Ösztönösen szerette volna átölelni Selmát.
– Ezért lettél te is újságíró? – puhatolózott óvatosan.
Selma gúnyosan felnevetett.
– Szerintem előbb voltam tüntetésen, ENSZ-konferencián, vagy valamilyen jogvédő ülésen, mint állatkertben. Nem sok választásom volt, a DNS-spirálomba van beépülve a tájékoztatás és a világ mocskos dolgainak leleplezése. Valahogy mégis félresikerültem.
– Ezt, hogy érted?
Luca sok mindennek látta Selmát, de félresikerültnek semmiképp. A nő belekortyolt az újabb pohár borba, amit a férfi öntött neki, és megeredt a nyelve.
– Vélhetően nem vagyok olyan tehetséges, mint a szüleim, vagy legalábbis olyan agilis és erőszakos. Kaptam egy-két komolyabb lehetőséget, olyan témákat, mint például egy bizonyos maffia csoport elterjedése Nyugat-Európában, vagy a segélyszállítmányokkal való mutyizás harmadik országbeli, mély szegénységben élők kárára, de szabadúszóként nem éltem meg. Maradt a női magazin, és ahogy anyám mondja: az agyatlanoknak való cikkek.
– Szóval agyatlanoknak írsz rólam?
Selma elvörösödött, mély levegővétellel vágott bele a magyarázkodásba.
– Dehogy, ez csak anyám rosszindulatú, sznob károgása. A magazin Hollandia legolvasottabb…
– Állj le – kuncogott Luca. – Csak ugrattalak, Carmelita elmondta melyik magazinról van szó, az olvasótáborával és mindenféle érthetetlen adattal együtt. Ezen kívül – felállt, majd átült Selma mellé a napozóágyra, – nem gondolom, hogy mindenki világmegváltó feladatra született, mint a szüleid. Becsülöm őket az alapján, amit meséltél, de szerintem messze nem a munkájuk életük legnagyobb sikere.
Luca arca vészesen közel került Selmához, nyakán érezte a férfi meleg leheletét.
– Hanem?
– Hát te.
Luca szája végre elérte az érzékeny bőrfelületet Selma füle alatt, és apró, lassú csókokkal egészen a szájáig haladt.
Folytatása következik…
Fotó: A szerző sajátja
