Luca betömött egy vastag szelet sonkát a szájába. Selma akkor jelent meg az étkezőben, amikor a pockokhoz hasonló stílusban, teli pofával rágni kezdett. A vemhes bivalyok vajúdásának kezdete óta egy falatot sem evett, úgy érezte, be tudná falni az egész asztalnyi finomságot, amit kipakolt.
– Elnézést – motyogta, amint képes lett megszólalni.
Selma arcán halvány mosoly jelent meg, az első, amit Luca rövid ismeretségük óta látott. Jól állt neki, ha nem fújtatott a méregtől.
– Flora nincs itthon, ezért most be kell érnünk hideg étellel.
A nő vágyakozó tekintettel bámulta a megterített asztalt, Luca tudta, hogy kitett magáért, és örömmel konstatálta, milyen sikeresen kipakolt a hűtőből meg a kamrából az asztalra. A konyhai tudománya éppen eddig terjedt. Gondolatban megveregette a saját vállát, majd a legközelebbi székre mutatott. Az újságíró leült, de kicsit tanácstalannak és bátortalannak tűnt, ezért a férfi fecsegni kezdett az ételekről.
– A kenyeret kivéve, amit Giovanni pékségében veszünk, minden a birtokról származik. A paradicsom friss, ez bükkfán érlelt bivaly sonka, ebből a paprikából Flora isteni hideg antipastit készít, no meg természetesen itt a saját gyártású bufala mozzarellánk is – mutatott a női ököl méretű fehér sajtokra.
– Minden nagyon jól néz ki – nyelt egyet Selma. – És ez mi?
– Pancetta. Szalonna, de nem füstölt, mint a sonka vagy az angol szalonna, hanem levegőn érleljük, miután jól befűszereztük.
– Értem.
Luca folytatta a bemutatót:
– Ez itt a scamorza di bufala, amit szintén bivalytejből készítünk, de füstölt sajt.
Selma szedett a tányérjára sonkát és mozzarellát, valamint fehér, krémes sajttal töltött paprikát és egy szelet kenyeret is. A paprika enyhén csípett, ezen kívül érezni lehetett rajta az olívaolajat és a zöldfűszereket, amiben tartósítják.
Luca evés közben lopva figyelte, észrevette, hogy a nő is nagyon éhes lehetett, mert gyorsan mindenbe beleharapott, amit kiszedett, és néha lehunyt szemmel rágta a falatokat. Ízlett neki, ehhez kétség sem fért, de azért rákérdezett:
– Finom?
Selma lenyelte a füstölt sajtot.
– Elképesztően finom minden, a kenyér is kiváló.
Kettétört egy szeletet Giovanni kovászos, durumbúza kenyeréből. Kívül ropogott, belül pedig lágy és lyukacsos elegyet alkotott. Luca bólintott.
– Ő süti a környéken a legjobb kenyeret.
Ezután mindketten belefeledkeztek az evésbe, Luca magában mosolyogott, amikor Selma halk, elégedett hangot hallatott egy-egy falat után. Örömmel figyelte, milyen élvezettel eszik az újságíró, kirázta a hideg azoktól a nőktől, akik két levél rukkolát kergetnek a tányérjukon, miközben a reformétkezésről papolnak.
A nő tíz perccel később letette a kését, és megtörölte a száját.
– Köszönöm az ebédet vagy uzsonnát, nevezzük bárminek. Carmelitától rengeteg információt kaptam a bivalyok tenyésztésről és a mozzarellagyártásról. Hol kezdjük a munkát?
Luca lenyelte a szájában lévő falatot, tudott volna még enni, de a kissé németesen pattogó angol szavak arra sarkallták, ő is tolja odébb a tányérját.
– Kezdjük egy kávéval a munkát, anélkül gondolkodni sem tudok – javasolta Luca. Felállt az asztaltól és a konyhapulton álló géphez lépett. – Te is kérsz egyet?
Selma nemet intett a fejével, de amíg Luca a kávét készítette, végig a hátában érezte a nő tekintetét, gyakorlatilag égette rajta az inget.
Ekkor kivágódott a bejárati ajtó, Flora a délutáni meleg széllel együtt söpört végig az folyosón és a nappalin. Bizalmatlan pillantást vetett a vendégre, majd az asztalon heverő maradékokra. Letette a két jól megtömött kosarat a földre és pergő olasz szóáradatot zúdított Lucára.
Luca rá se hederített az asszony szidalmaira, amiért rumlit csinált az ebédlőben és a konyhában.
– Selma, hadd mutassam be neked Florát, Ugo feleségét. Mondhatnám, hogy ők az intéző és a házvezetőnő, de annál sokkal többek. Amint láthatod, rosszabb, mint anyám volt.
Az asszony arca nem enyhült meg, kézfogás közben szúrós tekintettel mérte végig Selmát, mély ráncoktól barázdált arca mosolytalan maradt. Luca jól ismerte Flora hozzáállását az ivarérett, hajadon nőkhöz, akik a birtokra tévedtek néha. Az anyatigris rémisztő képét róla és a hozzá hasonló olasz nőkről mintázhatták.
Azonban az újságíró nem hátrált meg, határozottan kezet fogott Florával, majd meglehetősen szörnyű kiejtéssel, de olaszul üdvözölte. Luca somolygott az orra alatt, ezek szerint a jó öreg Flora emberére talált Selmában. Felhörpintette a ristrettót, a csészét az asztalra tette a piszkos tányérok közé, majd Selmához fordult.
– Kezdjük a munkát azzal, hogy megmutatom a bivalyokat – javasolta a férfi.
Folytatjuk…
Kép forrása: a Szerző sajátja
