Ma 89 éves Clint Eastwood, az élő igazi legenda: a Jó, a Rossz és a Csúf Szőkéje, a kemény arcélű, villámkezű, a kamerába jéghideg tekintettel hosszú percekig néző westernhős – és akire még ez a szerep sem égett bélyegként, hiszen ismerjük őt a Millió dolláros bébi nyers, de aranyszívű bokszedzőjeként vagy a Gran Torino zsörtölődő, büszke tulajdonosaként: aki végül féltve őrzött kocsiját és életét is odaadja fiatal barátaiért.
1930-ban látta meg a napvilágot egy San Francisco-i kórházban, ahol a nővérek már születésekor a Sámson becenevet adták az 5,2 kilogrammal született bébinek.
Azt nem tudni, hogy a hajában hordta-e az erejét, de egy biztos, nem volt könnyen kezelhető gyerek: a piedmonti középiskolában az egyik elöljárót annyira nem kedvelte, hogy az annak képmásául készített bábut tiltakozásul elégette, persze csak azután, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal üzent neki az atlétikapálya eredményjelzőjén. Clint ennél hivatalosabb papírt kapott viszontválaszul, az iskolából távoznia kellett.
Persze volt, ahol beállt a sorba: a hadseregben is szolgált, ahol egy alkalommal a légierő gépén utazott, amikor az üzemanyag kifogyott és a repülő a tengerbe zuhant. Clint túlélte a szerencsétlenséget, a pilótával 3 kilométert úsztak a partig. A vízzel amúgy is jó barátságot ápol, hiszen úszóoktató volt, de emellett dolgozott újságkihordó fiúként, bolti eladóként, erdőkerülőként és golflabdák után is rohangált a nagyurak elhibázott ütései következtében.
Színészi talentumát először B-kategóriás movie-kban csillogtatta, de aztán Sergio Leone western-trilógiájában nemzetközi sztár lett: a puskaporos vadnyugati hangulatot és a prérik cowboykalapos hősét máig az ő személyével azonosítják. Olyannyira, hogy az 1990-ben készült “Vissza a jövőbe három” Marty McFly-ja Mr. Eastwoodként mutatkozik be a filmben.
Clint viszont egyáltalán nem volt nyuszi otthagyni a western főszerepeket, hiszen például a Kémek a sasfészekben-ért, a Kelly hőseiért vagy a Piszkos Harry sorozat darabjaiért simán szögre akasztotta a cowboy-kalapot és a Wesco-csizmát.
És volt, hogy felvette a hegymászó cipőjét és felszerelését is, hiszen a “The Eiger Sanction”-ben egy sziklamászót játszott, ráadásul kaszkadőr nélkül lógott szédítő magasságokban a filmszerep kedvéért, ahol saját magát rendezte a hegycsúcsokat ostromolva. Voltak olyan ikonikus szerepek is, amelyeket visszautasított: Sean Connery után például őt kérték fel James Bondnak – hiába -, de Superman köpenyébe sem akart belebújni.
Rendezőként legalább annyira sikeres, mint színészként, direktori munkásságát is több Oscar-díj, számos és számtalan egyéb nemzetközi elismerés övezi.
A filmek mellett a muzsika is hatalmas szerepet játszik az életében, kiválóan énekel és zongorázik, sok esetben ő írja filmjeinek zenei betétjeit. A jazz-legenda Charlie Parker életéről filmet is forgatott – ez Golden Globe-díjat nyert és a Cannes-i Arany Pálmára is jelölték. Egyik fia, Kyle Eastwood sikeres jazz-bőgős és zeneszerző, aki apjával is dolgozik együtt.
Gyermekeinek száma viszont kérdéses, van forrás, ami szerint hét, van olyan, ahol nyolcat említenek. David Letterman egyszer rá is kérdezett a show-jában: “Hány gyereked is van? Hét?” Mire Eastwood: “Hát, legalább.”
Bár a füstölgő puskacsövek ikonikus arca, ő maga szigorúan korlátozná a fegyverek használatát és az élet egyéb területein is megrögzött béke-párti.
Közéleti szerepet is vállalt, például 1986-ban megválasztották a carmeli kisváros polgármesterének, de korábban támogatta Nixon kampányát is.
Politikai és életfilozófiája egyszerű és közérthető:
“Mindenki hagyja békén a másikat!”
Úgyhogy Mr Eastwood, mi sem zavarunk sokáig, csak annyi: a Jóisten éltesse sokáig!
