Már tizenegy is elmúlt, amikor Zsolt úgy érezte, kiesik a szeme a monitor bámulásától. Minden táblázat a helyén volt, minden adatot kielemezett, ideje volt aludnia pár órát a reggeli prezentáció előtt. Ám, amikor be akarta csukni a laptopot, még meglátta a mail érkezett-jelzést. Máskor szemrebbenés nélkül hagyta volna, de most, a másnapi izgalom miatt, úgy gondolta, jobb, ha nem dugja fejét a homokba. Ha valami rossz, jobb, ha megtudja, mielőtt beszámol a főnöknek az új projektről.
De amikor rákattintott, csak annyit látott, hogy valami tündér-akármi írt neki.Nem volt ilyen ismerőse, még Tünde se, nemhogy tündér, vagy micsoda. Különben sem volt jó kedvében, mégse hagyta nyugton a levél. Rákattintott és egy valódi, vérbeli szerelmes levelet látott maga előtt:
– Kedves Zsolt!
Tudom, jobb lenne, ha kézzel írnék, hogy érezd, a lapon a kezem írása mellett, ott hever a szívem is.
A fiú hangosan felnevetett, mert vizuális típus lévén elképzelte, ahogy egy lüktető, erekkel átszőtt emberi motor hever a levélpapírján. Mindjárt kiszállt szeméből az álom, mert el se tudta képzelni, ki az, aki így akarna közelebb férkőzni hozzá.
A szívemet kínálom fel, még akkor is, ha te nem veszel tudomást rólam. Számodra én láthatatlan vagyok, pedig naponta elhaladsz mellettem, mindenkihez van egy kedves szavad, de rajtam keresztül nézel. Biztosan azért, mert elhiszed, amit a többiek: vőlegényem van. Nincs, de hazudnom kellett, hogy leszálljanak rólam. A gyűrűt is én vettem magamnak, ne tudd meg, az eladó milyen szemeket meresztett rám. De engem nem érdekel, hogy komplett idiótának nézett, lényeg, hogy a cég minden tagja azt hiszi, menyasszony vagyok. Ezzel addig nem is volt baj, amíg te meg nem jelentél. Nyolc hónapja, két hete és három napja. Én azóta fogytam tíz kilót, elfogyasztottam két tonna csokit és ezer liter kávét, és kis híján belefulladtam a Dunába, de utóbbihoz nincs közöd. Mégse veszel észre. Pedig nem nézek ki rosszul, mondta Noel is a könyvelésről, sőt a lányok is a földszintről. Csak te vagy olyan pökhendi és rátarti, hogy elsétálj mellettem szó nélkül.
Tudom, hogy ostobaság ilyeneket írni, de mit tehet egy lány, ha szerelmes? Ugorjon kútba? Vagy műttesse magát valami Zimány Lindává? Tudod, ennek is csak anyagi akadálya van, meg az, hogy nem tudom, tetszenék-e neked úgy. Hiába meg nem fekszem kés alá. Ezért jött ez a levél. Olcsóbb is, közvetlenebb is, és minden kiderül benne egy csapásra.
Ha válaszolsz, igennek veszem, ha nem, megpróbálok kiszeretni belőled. Tudod, én az a fajta vagyok, aki ritkán szerelmes, de olyankor nagyon. Ezért nehéz lesz, de igyekezni fogok. Remélem, levelemet elolvasod, mert vérciki lenne, ha meg se nyitnád, pedig komplett hülyét csináltam magamból előtted.
Szóval, kedves Zsolt, repesve várom a válaszod. Ha nem felelnél, érteni fogok a szóból. Mivel igen elfoglalt vagy, két napot adok, hogy észrevedd, létezem és szerelemmel telve gondolok rád.
Ölelés. Tünde
Amikor a fiú elolvasta, azt se tudta, sírjon-e vagy nevessen. Volt ebben a levélben minden. A legfontosabb azonban az volt, hogy bár ő Zsolt, nem neki címezték. Nem dolgozik egy nagyvállalatnál sem, és nem ismeri Noelt.
Az járt a fejében, hogy érdemes lenne válaszolni a kis hősszerelmesnek, de jobbnak látta nem beleavatkozni. Majd megy minden a maga útján, neki nem tiszte terelgetni hóbortos és furán fogalmazó nőcskéket. Azzal ki is lépett, és ruhástól végigdőlt a kanapén. Nem volt két összefüggő gondolata se, mire az álom megérkezett hozzá.
Úgy aludt, mint, akit fejbe vágtak, és fél hétkor arra kelt fel, hogy a szomszéd kutyája éktelenül ugat. Ahogy mindig. Ha nem lett volna hírhedten nagy kutyabarát, valószínűleg lelőtte volna. Persze, ha lett volna mivel. Így csak nagyot nyújtózott, és elindult a fürdőbe.
A prezentáció tökéletes lett, mindenki el volt ragadtatva, még ő is kis híján vállon veregette magát. Így kell ezt, mondta a kisfőnök, aki maga mellé akarta venni társnak, és ez Zsolt számára hatalmas előrelépést jelentett volna.
A délután folyamán egyszer, mintegy véletlenül eszébe jutott a szerelmes Tünde, és kezdte sajnálni. Mit ér a világ, az összes siker, ha vannak lányok, aki reménytelenül szerelmesek, mondta magának? Két húga volt, tudta, milyen ez. A lányok túlságosan komolyan veszik az érzelmeket, és nem képesek megérteni, hogy az érzelmek tévútra visznek. Ő józan volt. Büszke volt higgadtságára és nyugalmára, bár ezt utóbbit kicsit felborította az előző napi félsz. Erről azonban senki nem tudott. Tökéletesen játszotta a szerepét.
Este, miután rendelt magának egy pizzát, nem bírta ki, keresgélni kezdett mailjei között, de a lány ígéretéhez híven nem jelentkezett. Pedig már kezdte beleélni magát egy kukkolós szerelmi történetbe. Ám csalódnia kellett.
Pontosan tizenegykor azonban megérkezett a várva várt mail.
Kedves Zsolt!
Látod, nem bírom ki, hogy ne kérdezzelek meg, van remény a számomra? Tudod már, hogy létezem? Ma kétszer is láttalak, de nem úgy néztél rá, mintha elolvastad volna a levelem. Talán nem is baj. Kissé bánom, hogy felindultságomban sok butaságot írtam. Merem remélni, hogy miután jól elszórakoztál rajtam, kitörölted. Én nem, így századszor elolvasva is kellően tudom gyötörni magam.
Valószínűleg a december az oka, mert máskor nem viselkedek ilyen szentimentálisan, ennyire ostoba se vagyok. Valami lehet a levegőben, amitől nem tiszták a gondolataim. Kérlek, felejtsed el, amit írtam, és én cserébe messzire elkerüllek. Jó lesz így?
A fiú kedvtelve olvasta a sorokat, és kíváncsi lett. Milyen lány lehet ez a Tünde, hol dolgozik, és ki az a pökhendi majom, aki ennyire nem akarja észrevenni?
Úgy döntött, nem hagyja kétségek között az ismeretlen levél íróját, ezért megírta neki a valóságot.
Kedves Tünde!
Mindkét leveled elolvastam, egyik sem tetszett, mert szomorú vagy. Azt viszont el kell mondanom, hogy rossz e-mail címre küldted őket, nem én vagyok a címzett. Pontosabban én vagyok, de csak azért, mert elgépeltél valamit. Szóval, van lehetőséged változtatni a terveden, mert biztos vagyok benne, hogy módosításra szorul. Nincs a világon senki, akit olyan szöveggel, amit nekem küldtél, le tudnál venni a lábáról. Rád férne egy kis útmutató a férfiakhoz…
Kíváncsi vagyok, szerencsével jársz-e, mindenesetre én szorítok neked!
Üdv. Zsolt, de egy másik.
Egyetlen szó érkezett válaszként: Hoppá!
A fiú úgy nevetett, hogy majd a torkára ment a falat.
Kép forrása: Pinterest
