Kedves Zsolt, de egy másik!
Az első gondolatom az volt, nem mondasz igazat, vagyis le akarsz pattintani, amit még el is tudnék fogadni. Ja, nem, de igyekszem. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy ha ez igaz, akkor csalódtam benned, mert úgy gondoltam, van benned annyi bátorság, hogy megválaszold két levelem. Ha mást nem, akkor annyit is írhattál volna, kösz, nem.
Aztán itt a másik lehetőség: te tényleg nem az vagy, akinek írni akartam. Ezt viszont nem tudom kideríteni, mert nekem csak ez az egy e-mail címem van, így csak ezt az úgymond, rosszat ismerem. Két egyforma meg ugye nem lehet. Akitől kínkeservesen kiimádkoztam a tied, most szabadságon van, nem fogom felhívni, inkább megvárom, hogy hazaérjen a világ másik végéről, és akkor kérem számon az ő tévedését, ami szintén lehetett direkt vagy véletlen.
Ezt aztán alaposan túlragoztam, így legyél te akárki, most azt hiheted, hogy én egy idióta, nyomulós csaj vagyok, akit kanállal se lehetne levakarni. Még az is lehet, hogy igazad van. Hidd el, nem vagyok ostoba, és hosszú készülődés előzte meg a mailjeimet, főleg azért, mert soha hasonlót se csináltam, de ez a hülye Luca biztatott. Azt a szöveget nyomta, hogy ez a 21. század, meg a fiúk szeretik a rámenős csajokat, és nekik is szükségük van arra, hogy érezzék, kellenek. Ezt elhittem, bár tudtam, hogy sokat kockáztatok.
Most meg itt állok, pontosabban ülök, és nem akarom elhinni, hogy összeszedve minden bátorságom, ami épp annyi, mint körmöm alatt a piszok, melléfogtam.
Szóval, bocsánat, és el is tűnök, ha nem te vagy, akiről álmodom.
Pá! Tünde, aki néha szánalmasan ostoba tud lenni
Zsolt somolyogva olvasta az újabb levelet. Egyre jobban izgatta a lány kiléte. Vajon kövér, sovány, csúnya vagy átlagos? Ha túl szép lenne, nem kellene ily módon észre vétetnie magát. Ha meg rút, mint az a kacsa, akkor mindegy. Írhat ő lexikonokat is, az a fickó nem fog felfigyelni rá. Sőt ki is gúnyolja. Hirtelen nagyon megsajnálta, mert elképzelte, hogy az a pökhendi majom nevetség tárgyává teszi ezt a kedves, lágylelkű lányt, mindegy milyen a kinézete és mennyi a súlya. Nem lehet mindenki bombázó.
Még jól emlékezett arra, hogy gyerekként kifejezetten kövér volt. Negyedikben olyan kerek volt a feje, mint egy hóembernek. Annak az évnek tavaszán jelentette ki otthon, hogy ezután gyalog szeretne iskolába járni, és amikor pár hónapon belül fogyni kezdett, beiratkozott kajak-kenura. A fogyást nem a séta segítette elő, hanem az, hogy ereje lett visszautasítani minden vackot, amivel az anyja tömte. Másfél év alatt változott meg, de úgy, hogy csodájára jártak a suliban. Felemelő érzés volt elhagyni a malacfejet.
Úgy döntött, segít a lánynak. Még nem tudja, szüksége lesz-e rá, de ha igen, akkor ő mellette lesz. Ez lesz az ő „Terézapasága”.
Ettől a gondolattól felvillanyozódott. Leült a géphez és megírta a választ:
Kedves Tünde!
Mivel nem ismerlek, merek veled kíméletlenül őszintének lenni. Olvasom a vívódásodat, de eszem ágában sincs győzögetni, hogy én nem a te álomlovagod vagyok. Azt viszont nem értem, miért nem mondod meg neki szóban, amit gondolsz? Lépj oda hozzá, és hívd el sétálni, ebédelni vagy mit tudom én, mire. Többre mész vele, mint ezzel a levelezgetéssel.
Ha erre azt válaszolod, hogy nincs merszed, akkor viszont azon kell dolgoznod. Miért nincs? Csúnya vagy, mint az országút? Vagy sötét, mint a vakond zsebe? Ha kiakasztó mindkét kérdésem, akkor lépj. Mit veszíthetsz? Legfeljebb nemet mond. Na és? Nem ő a világ egyetlen Zsoltja, hidd el, szaladgál még ezer, akiknek bejössz. Ha meg nem, akkor keress más nevet a naptárban. Mielőtt azonban leszednéd a fejem a vicceskedésemért, elmondom, hogy a helyedben én két út közül választanék: vagy nyomulósabb lennék, hogy eldőljön, érdemes-e vagy hagynám az egészet és várnám, hogy felfedezzen az a fiú. Melyik tetszik neked jobban?
Zsolt – tudod, egy az ezerből, akit te nem akarsz felszedni
Amint elolvasta a sorait, menten úgy érezte, kicsit kioktatóra sikeredtek, de mielőtt bármit tehetett volna, önálló életre kelt a jobb keze, és rányomott a küldés gombra. A francba, mondta hangosan. Egy érzékeny, aranyos lány, ki tudja, hol, most elsírja magát az ő ócska poénjain. Elfintorodott, és remélte, hogy Tünde nem bántódik meg. Aztán mégis ideges lett. Mi a fene baja van? Nem mindegy neki, hogy egy idegen mit érez? És különben is minek írogat holmi válaszokat, amikor csak annyi lenne a dolga, hogy lezárja ezt a fura üzenetváltást. Nem, ő nem Teréz anya, se apa, nem dolga megmenteni senkit a saját végzetétől. Ha ez kell neki, legyen ez. Ő meg teszi a dolgát, és az új projektre koncentrál, lesz vele munkája épp elég.
Kép forrása: Pinterest
