Amióta külföldön élt és dolgozott, egy kezén meg tudta számolni, hányszor jött haza a vidéki kisvárosba, ahol a szülei egy ideje nyugdíjasként tengették az életüket. Ilyenkor általában velük töltötte minden idejét: beszélgettek, társasoztak, molyoltak a kertben, vagy sütögettek.
A nyár végi látogatás alkalmával, ki tudja, milyen ötlettől vezérelve, felajánlotta, hogy elszalad a helyi piacra bevásárolni az esti grillezéshez. Biciklire pattant, mint ahogy “otthon”, Hollandiában is minden reggel, és meg sem állt a Kazinczy utcáig.
Ahogy letette a drótszamarát, megpillantott egy hajlott hátú, teli kosarat cipelő öregurat. A mustársárga kötött mellényt viselő bácsika egy szempillantás alatt visszahozta gimis emlékeit: Zoli bácsin, a matek tanárán volt mindig ilyen ocsmány színű ruhadarab.
Az öreg, mintha megérezte volna, hogy róla gondolkodik valaki, hátranézett, még rá is pillantott, de persze nem ismerte meg egykori nebulóját. A kisöreg valóban Zoli bácsi volt, harminc évvel, ezer diákkal – és minden bizonnyal egy tucat mellénnyel – később, még mindig “undi-formisban”, ahogy a háta mögött szivatták öltözetét.
Megrohanták az emlékek… és a szégyen. Zoli bácsi felesége is a gimiben tanított, és hasonlóan egyszerű ruhákat viselt ő is – egy pedagógus házaspár ritkán öltözik fényűzően – alapot adva minden áldott nap valami gyilkos poénkodásra.
“Csórik! Milyen szar lehetett minden reggel bemenni dolgozni, tudva, hogy mindenki gúnyolja őket! Vajon él még az öreglány?” – és, mintha csak az ég küldte volna a választ, az öregember elé egy mama totyogott ki a kapualjból. Ili néni semmit sem változott, csak megaszalta a panel, a tantestület, meg a csóróság.
Mintha benyomtak volna rajta egy gombot. Hazasietve előtúrta a fotóalbumokat, és kérdezgetni kezdte a szüleitől, tudnak-e egy-egy tanárról vagy egykori osztálytársáról valamit.
A nagy törtetésben és magányban valahogy elvesztette emberi kapcsolatait és emlékeit. “Lehet, hogy változtatni kellene ezen…” – feszítette egyre jobban a gondolat. Megnyitotta eddig főleg kukkolásra használt közösségi oldalát, és elkezdte keresgélni múltja elfeledett alakjait.
fotó: Pinterest
