Bizony, nyakunkon a 91. Oscar-díjátadó. Az idei jelöltek listája január 22.-e óta érhető el. Magyar idő szerint február 25-én, hajnali kettőtől osztják ki az arany szobrocskákat. Rossz hír, hogy idén nem szurkolhatunk egy magyar filmért sem.
És bár nem nagy vigasz, de idén is számtalan remek alkotást kell még megnéznünk. A Csillag születik szerelmespárjáért egyébként is mindenki odavan, viszont további kellemes meglepetés a Bohém rapszódia és a Csuklyások is. A jelöltek listája mára már nagyjából a legutolsó filmőrült blogján is elérhető, így inkább csak egy kis kedvcsinálót adnánk az esti popcorn mellé.
Vannak nyálas, zs-kategóriás alkotások, és vannak igazi, hús-vér szerelmes történetek. A Csillag születik az utóbbiak táborát erősíti. Mindamellett remek prevenciós film lehetne a középsulikban, de gyakorlott alkoholistáknak is ajánlott megtekinteni. Ugyanezzel a címmel egyébként már 1937-ben is készült egy film, ez gyakorlatilag annak a feldolgozása.
Főhősünk, a sikeres és sármos Jackson Maine ugyan sikeres zenei karrierrel büszkélkedhet, viszont súlyos alkoholproblémákkal küzd. Adj mellé egy szégyenlős-megszeppent lány meglepően jól játszó Lady Gagát, és kész is a tökéletes szerelmes alkotás. 
Ahogyan az lenni szokott, a sikeres férfi felfigyel az önbizalomhiányos, de tehetséges lányra, van pénz, siker, rózsaszín fellegek, minden, ami kell. Persze hogy fél óra után ne kérjük vissza a pénzünket a kasszánál, jönnek a bonyodalmak. A lány karrierje szélsebességgel ível felfelé, egy kiadó le is szerződtetné, ami a párját ugyan megviseli, de támogatja.
A spoilerveszély miatt a többi maradjon titok – ezt a remekművet látni kell. Olyan érzelmi hullámvasútra ültet fel, amiről még pár nappal a film után sem fogsz tudni leszállni.
Hogy folytassuk a „könnyű” filmekkel: a Csuklyások kiváló példa arra, hogy az emberi hülyeség nem ismer időbeli korlátokat. A megtörtént eseményeken alapuló sztori (már csak ezért is érdemes megnézni) Ron Stallworth kalandjait meséli el. Az afro-amerikai nyomozó egy szürke kedd délután gondolt egyet, és beépült a Ku-Klux-Klan helyi szervezetébe. Fehér nyomozótársával együtt egy közelgő merényletet próbálnak megakadályozni, ráadásul groteszk módon Ron-t bízzák meg a Klán vezetőjének személyes védelmével. A ’70-es években játszódó film remekül visszaadja a korabeli hangulatot, különös látni, hogy nem is olyan régen a fekete születésűek még mennyire nagy hátránnyal indultak (és még ma sem ugyanarról a rajtkockáról indulnak az életben).
És ha már igaz történetek: A Bohém rapszódia is egy olyan élettörténetet tár elénk, hogy a záró képsorok után is csak kapkodjuk a fejünket. A történet szomorú végét persze már 
előre lehet sejteni, ettől még a film lenyűgöző, végig az az érzésed, mintha együtt turnéznál a csapattal. Az alkotás talán egyetlen hibája, hogy közel 15 évet próbál belesűríteni 2 órába – persze, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Kissé hatásvadász módon – és persze azért is, mert Amerikának még mindig ez kell – Freddie Mercury magánéletéből leginkább csak a bonyolult szerelmi viszonyaiba nyerhetünk bepillantást – ez nyilván kihagyhatatlan húzás volt, hiszen anno az énekes nyíltan vállalta, hogy biszexuális.
A főszereplő Rami Malek színészi játéka valami zseniális, nem tudom elképzelni, napi hány órát tölthetett azzal, hogy az énekes mozdulatait utánozza. Sőt, kinézetre akár Mercury eltitkolt ikertestvére is lehetne – vagy legalábbis az öccse.
Úgyhogy a következő pár estére ne tervezz semmi programot, ezeket a filmeket látni kell! Ha bőgni akarsz, azért, ha felháborodni, azért.
fotó: internet
