Valószínűleg már csak azért sem látjuk előre a jövőt, mert ha tudnánk, mi vár ránk, inkább offolnánk ezt az élet-dolgot. Így viszont lehet bizakodni és reménykedni.
Az a probléma, hogy gyerekként valószínűleg a széltől is óvtak, és nem készítettek fel rendesen a kihívásokra. A nagypapa csak sokáig alszik (aha, 3 hete folyamatosan), apa csak vicces kedvében van (értsd: sakálrészeg) és azért hozott a Mikulás csak mandarint, mert sok dolga volt (még nem tudom, hogy jövünk ki hónap végén).
Ezeket a köröket aztán felnőttként lassan, de biztosan megtapasztalod. Bár a 20-as évek lendülete még visz egy darabig, azért a 30. születésnapodig minimum egy nagyobb törést borítékolhatsz. Kezded megérteni, miért idegbeteg vagy besavanyodott mindenki: nem bírták el azt a rengeteg terhet, amit egy életen át kellett cipelniük.
A lehetőségek tárháza végtelen: lehet rákos az apád, mellé csóró is vagy, most ért véget egy több éves kapcsolatod, és másnap ugyanúgy vigyorogva be kell menned a munkahelyedre. Persze, hogy azt érzed, ez lehetetlen. És igazságtalan. A szomszéd gyereke most kapott lakást a szüleitől, akik élnek és virulnak, van egy fasza munkája, és persze 2 perce csekkolt be a Kanári-szigetekről.
Az ember viszont túlélésre lett teremtve, szóval nincs nagyon más választásunk, mint valahogyan kimászni a posványból és elviselni az újabb csapásokat. A bevetésre küldött katonáknak például nem szabad fél másodpercnél tovább rágódniuk a társuk halálán, masírozni kell tovább. Ha nem is ilyen szinten, de ezt a hozzáállást te is el tudod sajátítani.
Nagyon fontos realizálni, hogy két lehetőséged van: Elmerülhetsz a posványban, és félzombi-üzemmódba kapcsolsz, így esélyed sincs a boldogságra. Esetleg kihúzod magad, és tervet kovácsolsz. A második gondolom szimpatikusabb.
Nyilván nem arról van szó, hogy ugord át a gyászidőszakot vagy regisztrálj szakítás után egy órával a tinderre. Meg kell élni a „totálisan kivagyok” érzést is. Sajnos. Egyszerűen csak ne uralkodjon el rajtad a depresszió és a kétségbeesés.
Erőltesd meg magad, és beszélj a problémáidról a barátaidnak. Hidd el, ha nem csapsz át napi 2 órás rinyacunamiba, segíteni fognak, már csak a jelenlétükkel is. Egy kibeszélés csodákra képes. Ha van felesleges havi 30-40 ezred, keress fel egy pszichológust. És nem várj csodát egy hét után!
Ha még mindig maradt pénzed, mozdulj ki, de úgy igazán. Utazz, láss világot, ismerkedj, és ne törődj azzal, ki mit gondol. Ugyanúgy fogsz bőgni minden este, mert véget ért a házasságod, de legalább nem kattansz meg.
Örökzöld igazság, hogy érdemes a külsődön is változtatni: dobj be valami extrém dögös ruhát, lepd meg magad egy új frizurával. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ettől még nem leszel boldog. Ez csak egy mankó a törött lábadnak, hogy ne vergődj a földön még hónapokig.
És mindig, de mindig készen kell, hogy állj a sok fáradtságos küzdelemre. Az élet nem fog megsajnálni.
