Végre szabad volt. Úgy érezte, még a Nap is vele örült, a szél is neki táncolt. A szíve nyugodtan vert, a gyomra pedig komótosan végezte a munkáját. Semmi pánik, csak a végtelen béke.
Ült a padon, a szökőkútban lábat lógató kamaszokat bámulva, és érezte, hogy könnyű a lelke. Itt is sokat ücsörögtek annak idején. Csendben beszélgettek. Vagyis, hát ő hallgatott, Péter meg csak mondta a magáét. Elfojtott hangon ecsetelte, miért kellene neki azonnal munkát váltania. Valami olyasmire, ahol nem kell az agyát használnia, hiszen úgy sincs sok esze.
Persze, ha ezzel a monológgal az első randin hozakodott volna elő, úgy ott hagyja, hogy vissza se néz. De nem, Péter nagyon szépen építkezett – azaz bontotta le őt teljesen. Először csak a munkahelyét kritizálta, aztán már az ő intellektuális képességét kóstolgatta… mert a két diploma nem egyenlő ám az intelligenciával, drágám – mondogatta egyre gyakrabban.
A becsmérlő szavak aztán bebújtak az ágyba is – a mellére tapadtak, a csókjait mérgezték. Persze, másnap jött egy csokor virág meg egy kis kedvesség, továbblendítve a kapcsolatukat. Péter sosem kért bocsánatot – de ő mindig megbocsátott.
Nincs tökéletes párkapcsolat – használták mindketten a mondatot, csak éppen más értelemben. Péter felmentette vele önmagát, ő pedig megmagyarázta vele magának, hogy miért tűr, miért marad.
Ha nincs az osztálytalálkozó, talán sosem menekül meg. Ki tudja, akár még igent is mond Péternek, aki addigra egyre többet pedzegette a házasságot… Vali azonban megérezte, hogy gáz van. Egy ciderrel a kezében leült mellé a sarokba, és maradt is egész este. Karikás szemeivel és csontosra fogyott arcával egészen nekifeszült Vali mondandójának. Egykori osztálytársa egy olyan alapítványnál dolgozott, ahol bántalmazott nőknek segítenek. Hiába hajtogatta, hogy Péter meg ő egészen jól megvannak együtt, Vali nem tágított.
Szívós munkával, lelki támogatással, fél év alatt jutottak el a szakításig, és Péter utána nyúló, romboló, fenyegető üzeneteit is csak Vali segítségével tudta feldolgozni… míg aztán egy nap ki merte mondani: végre vége.
Most, hogy elmerészkedett régi közös helyükre, és békét érzett, el merte hinni: teljesen megszabadult.
fotó: Pinterest
