A következő történet nagyjából húsz éve esett meg, de mostanában mesélte egy barátnőm anyukája. Annyira bizarr, hogy sokáig nem tudtam, le merjem-e írni, mert bár furcsák az emberek, ez az eset azért jónéhány dolgon túltesz. A barátnőm nagyapja, ha nem is hivatalosan, de valamiféle temetőcsősz volt egy kisvárosban. Egy álmos, alföldi városban, ahol nyáron a legyek is szunyókálnak délutánonként.
Történt egy szép napon, egy a helyi háziorvos anyja, aki messzeföldön híres volt szépségéről és elviselhetetlen természetéről, megkereste a temetőgondnokot, és meglepő kéréssel állt elő. Tudni kell róla, hogy Éva néni nem szokványos szépasszony volt, hanem olyan, aki fiatal kora óta megszokta, hogy a figyelem középpontjába áll. Mindenkit megkaphatott, akire csak ránézett, és rátarti nő lévén, válogatott is rendesen. Fia, a már említett háziorvos végül attól a fiútól született, akit hosszú versenyeztetés után kiválasztott magának. Alig múlt el pár év, amikor a városban azt pletykálták, hogy az alig-férj megcsalja a világhíres asszonykát. Méghozzá egy fiatal, úgymond jelentéktelen lánnyal, aki állítólag szerelmes is volt belé, de a fiú, a Lackó nem akarta elvenni, mondván, ha elválik, vége a jólétnek.
Így maradtak szeretők, de csak addig, amíg Éva néni meg nem tudta. Volt azután tányértörés, sőt a feleség az utcán egy alkalommal nekiment a lánynak és megtépte. Fenyegette mindennel, de érdekes módon nem rúgta ki a férjét, pedig biztosan nem maradt volna sokáig egyedül. Vagy a folytonos szekálása és undok természete miatt lehet, hogy mégiscsak. Nem lehetett tudni. Lényeg a lényeg, meghalt a férj vagy harminc közös év után, miközben a megcsalás ténye változatlan maradt. Hogy meddig folytatódott anno, senki nem tudta, de már a hetvenet betöltött Éva néni egy reggel megállította az utcán a gondnokot. Megkérdezte, hogy teljesítené-e egy haldokló kívánságát? A férfi ismerte, de azért összeráncolta a homlokát, mert sejtette, hogy nem egyszerű kérés következik. Éva néni arra kérte, hogy amikor majd meghal, dobjon helyette egy csokrot a tömegbe. Az emberek úgyse miatta sírnak, hanem maguk miatt, legalább egy kicsit kapjanak a fejükhöz. Ha netán a sorok közt megpillantja Irénkét, igen, azt az Irénkét, és felé dobja, akkor busás jutalom üti a markát. Éva néni fia fogja kézbesíteni a borítékot, amiben benne lesz a pénz.
A gondok életében nem hallott ekkora ostobaságot, ezért kinevette az asszonyt, és kérte szépen, hogy hagyja őt békén. De ennyivel nem úszta meg, mert Éva néni szitkozódni kezdett, és azt mondta, átkot szór a fejére, ha nem teljesíti ezt az egyszerű kívánságot. Megbolondult, gondolta a férfi. Úgy vélte, jobb, ha igent mond, úgyse tudja meg már akkor, hogy eldobta-e vagy nem, és az se, ki kapta el.
És hogy mi lett a történet vége, amelynek valóságtartamát én magam sem hittem el addig, amíg a barátnőm meg nem mutatta a szalagot, amely azon az ominózus csokron fityegett. Az állt rajta, kopott arany betűkkel, hogy A következőnek!
Bizony, kedves olvasók, nekem is az volt az első kérdésem, hogy vajon Irénke kapta el, akinek közel ötven év elteltével se tudott megbocsátani az egykori városszépe? A válasz NEM volt, ugyanis késve ért a temetésre, már javában hantolták el a koporsót, így lemaradt. Hogy kié lett a csokor? Azé, akire senki nem számított. Egy kóbor kutyáé, aki ott téblábolt a temetőben, és amikor a pap búcsúztatója után a gondnok szót kért, és lendületesen elhajította a csokrot, a kutya felugrott érte. A temetőben óriási csend lett, a szokásosnál is nagyobb. Az emberek megcsóválták a fejüket, és hazamentek. Évekig mesélték, hogy Éva néni bolond és bosszúálló volt még halála után is.
A kutya nem pusztult el. Később is látták a városban, főleg a hentesüzlet környékén. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy van-e valóságalapja ennek az egésznek, vagy a barátnőm anyukája találta ki, hogy szórakoztasson bennünket. Én mindenesetre útjára bocsátom a történetet, és figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, ismeri a női lelkeket.
Kép forrása: Pinterest
