Beülök a kocsimba és kiürítem az agyam hazáig. Még nem sejtem, hogy amit nem sokára megtudok, enyhén szólva fejbe vág.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Majdnem éjfél van, de nem tudok aludni. Lívia hívását várom. Mégis Marci jelentkezik. Csak annyit mond, most nincs ereje beszélgetni, de találkozzunk másnap. Beleegyezem. Valószínűleg a menyasszonya leköti, gondolom némi irigységgel, de ahogy leteszem, egy ismeretlen szám hív.
Tudom, hogy a nő az, akire vártam.
Zavarban van, csak hebeg-habog. Aztán el akar köszönni.
Ideje kézbe vennem a dolgokat. Kérem, hogy beszéljen világosan és érthetően. Ezen meglepődik. Megkérdi, meghallgatnám-e személyesen, de azonnal?
Mi az ördög folyik itt, töprengek. Fél órán belül azonban már a közeli bárban ücsörgök és várok a nőre, akinek szépsége felizgat.
Bejön, leül, és kér egy vodkát. Ejha, ez húzós lesz, gondolom.
– Márk, azért fordulok hozzád, mert úgy érzem, te segíthetsz! Ismered Marcit, talán jobban, mint én. Sőt sokkal jobban. Van valami, amit nem tudok elmondani neki, pedig ő az esküvőt tervezi. Állandóan a közös gyerekeinkről beszél.
– És ez miért probléma? Te nem akarsz gyereket? – kérdem figyelmesen hallgatva.
– Nem erről van szó… Nem lehet gyerekem – közli és már sír is. – Ezt nem merem megmondani neki. Valahogy minden olyan gyors köztünk.
Nem lehet gyereke? Ez mit jelent? Érdekel, de nem akarok belemászni a lelkébe, ezért nem megyek bele a részletekbe.
– Nem azt mondtátok, hogy alig találkoztatok, amíg külföldön volt?
– Épp azért. Szinte semmit nem tudok róla, havonta egy hétvégén láttam, és most megkérte a kezem. Érzem, hogy valami nem kerek.
Nézem sápadt arcát, ahogy belekortyol az italba, szeme megfényesedik.
– Én nem vagyok egy pszichológus alkat, de az biztos, hogy ezt el kell mondanod neki. Így nem kezdődhet egy házasság.
– Nem akarom őt megbántani. Nagyon szeret engem. Érzem, hogy minden gondolata körülöttem forog, leszámítva a munkát.
Bólintok. Bár erről korántsem vagyok meggyőződve. Azt viszont tudom, abban igaza van, hogy a haverom is titkol valamit.
– Szereted őt? – kérdem nyíltan.
– Azt hiszem… Nem is tudom. Hirtelen hazajött, és már benne is vagyunk ebben az esküvői mizériában. Próbáltam neki mondani, hogy ne siessünk, de istenről hablatyolt.
– Lívia, te hallod magad? Mintha nem sok örömöd lenne az egészben.
– Jaj, Márk, én már magam sem tudom, mit akarok… Jó fej, kedvelem, és nagyon figyelmes velem. Mégse akarok egyelőre többet, de nem merem megmondani neki, mert összeomolna. A gyerek téma egyenesen tönkretenné.
Nézem, ahogy kezét tördeli, és az jár a fejemben, hogy nem szereti. És ennek örülök. Szemét dolog, de örülök.
– Beszélj vele! Aztán majd meglátjátok – közlöm végül és egy cseppet sem sajnálom, hogy ez az esküvő elmarad. Jobb, ha most borul ki a csontváz a szekrényből, mint később. Tisztességesebb dolog nemet mondani, mint elhitetni vele, hogy minden rendben van.
A kisördög nem nyugszik bennem, mert csak az motoszkál az agyamban, hogy ez a szép lány az enyém lehet. Lehetne, ha akarná. Egyelőre azonban csak sírdogál és kér még egy vodkát. Miután megissza, rájövök, hogy nem mehet haza kocsival, aminek csak egy lehet a vége. Valahol máshol kell aludnia.
– Most mi lesz velünk? – kérdi.
– Ezt nem tudom, de az biztos, hogy így nem vezethetsz.
– Van egy vendégszobád?
– Van, de azt hiszem, helyesebb, ha hazaviszlek. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.
– Igazad van.
Túl gyorsan helyeslek, ő is túl könnyedén egyezik bele.
Így éjjel kettőkor hazafuvarozom és kiteszem egy külső kerületben, ahol lakást bérel. Elköszönök, és hagyom, hogy besétáljon. Hajának illata még az orromban van. Büszke vagyok magamra, hogy ellent tudtam állni a kísértésnek.
Nem, addig semmiképp nem bonyolódom bele, amíg ki nem derül, hogy mi lesz kettejükkel.
Másnap reggel egy telefon ébreszt. Az a megrendelő keres, aki Pécs környékére szeretne velem menni. Az orrommal csoda nem történt ennyi idő alatt, de azt válaszolom neki, hogy rendben van, de találkozni csak négy nap múlva tudok, addig leköt a munkám. Megérti, de kéri, hogy semmiképp ne feledkezzek meg róla. Álmosan feljegyzem egy papírra, hogy fontos ügyfél és majdnem visszaalszom, amikor csengetnek. Kikászálódom ajtót nyitni.
– Nem azt beszéltük meg, hogy később találkozunk? – kérdem ingerülten Marcitól.
Eddigi nyugodt életem az elmúlt napokban mintha kifordult volna a sarkaiból.
– De cimbora, viszont azt hiszem, megbolondulok. Muszáj volt eljönnöm.
Legyintek.
– Most már gyere be! Ülj le! Adok egy kávét, csak várj, míg összeszedem magam.
Szétnéz és meglepődik.
– Mi a fene történt nálad? Ez nem olyan szokásos rendetlenség – jegyzi meg, mintha tudná, hogy nálam milyen a szokásos.
– Betörtek és felforgattak pár dolgot – mondom tömören és már indítom is a kávéfőzőt.
– Ezt egy szóval sem említetted!
– Mikor tettem volna? Az eljegyzés híre előtt vagy után?
– Jogos – nyugtázza. – Mit vittek el?
– A pénzt, amit ostoba módon itthon tartottam.
– Szar ügy. Sokat?
– Eleget.
Ahogy kész a kávé, elé tolom és várok. Már egy titkot tudok vele kapcsolatban, jöhet még egy.
– Bajban vagyok – közli. – Nagyobb bajban, mint hittem.
– Bökd már ki! Van már egy feleséged? – viccelődöm, mihelyt a kávé hatni kezd.
– Még nincs, de egy gyerekem lesz nem sokára – nyögi ki.
– Te most szórakozol velem? Láttam Líviát, nem tűnt terhesnek. – Ezt csak azért mondom, mert ő nem tudhatja, amit én tudok.
– Nem, nem róla van szó. Amíg kinn voltam Belgiumban… Ott… Szóval kavartam egy nővel, aki terhes és már nem tudja elvetetni. Nem is akarja.
– Bassza meg – szalad ki a számon. – Azt hittem, hogy te amolyan jófiú vagy.
– Hidd el, az is vagyok. Csak ez most így sikerült.
– Ez nem egy torta! Gyereked lesz, ember! És még te kértél fel tanúnak?!
– Márk! Hagyd abba! Tegnap tudtam meg. Akkor üzent Brigitte. Hívott is, de mindig kinyomtam. Azóta fenyegetőzik.
– És most mit fogsz tenni? Mégse veszed el Líviát?
Sóhajt. Aztán felhörpinti keserű kávéját.
– Nem vehetem el, mert a gyerekem anyját kell elvennem. Ezt kívánja tőlem a tisztesség!
– Itt is volt csajod, ott is, itt már kár a tisztességet emlegetned.
– Isten nem hagyja, hogy Lívia mellett döntsek.
– Azt hiszem, istennek ehhez nincs köze. De van két lánynak, akik téged szeretnek.
– Épp ez a baj… Ha elmondom Líviának, Dunának megy. Annyira szeret engem…
Ezen majdnem röhögni kezdek. Pár órája a lány is ezt mondta róla.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
