Katusban fel se merült, hogy amit tett, nem helyénvaló. Miért ne lenne az, kérdezgette magától.
Belépve a házba azonban hiába köszönt, nem válaszolt neki senki.
A tévé hangosan szólt, és a férje a kanapén elterülve bámulta a meccset.
– Itt is vagyok! – mondta elé perdülve vidáman.
A férfi rá se pillantott, levegőnek nézte.
– Most megsértődtél, vagy mi bajod? – támadt rá idegesen.
– Nézem a meccset, jobb, ha elállsz előlem, mert nem vagy átlátszó!
– Te viszont az vagy! Az idióta meccseddel együtt!
A feleséget elfutotta a méreg. Miért nem lehet megérteni és elfogadni, hogy benne nincs rossz szándék? És különben se tett semmiféle bűnös dolgot. Kicsit megtolta a sárba ragadt szekeret és kész.
– Lehet, hogy az én idióta vagyok, de legalább nem alázom meg a lányom. Belegondoltál abba, mit szól majd Orsi? Arról nem is beszélve, hogy mondjuk bejön a terved…Majd hogy fogod elmesélni a lányunknak, hogy te előbb találkoztál a vejünkkel, mint ő?
– Hihetetlen pasas vagy! – hördült fel Katus. – Csak a rosszat látod. Mintha nem ismernél. Hidd el, megtettem minden óvintézkedést.
A férfi végigmérte és dühösen elfordult.
– Te valami istenfélének gondolod magad? Amint látom, kicsípted magad. Szerintem te ezt élvezted.
– Élveztem is, de nem úgy, ahogy te gondolod! Egyszerűen jó volt találkozni valakivel, aki nemcsak itthon ül, akivel beszélgethettem egy jót.
A másik felsóhajtott:
– Már értem…Erről van szó. Csak ne hazudd se nekem, se magadnak, hogy a lányunkért teszed.
– Menj a csudába! – kiáltott Katus és kiviharzott.
*
Orsi napokkal később is haragudott anyjára. Kiskorúsította őt, úgy kezelte, mint egy sült bolondot, aki képtelen irányítani a saját életét. Ennyire senki nem vágyhat unokára, gondolta dühösen. Az irodában se érezte jól magát, az idegességtől, vagy ki tudja mitől, napok óta fájt a gyomra. Egyik reggel hasmenése is volt. Mégis bement, morgott és haragudott mindenre és mindenkire. A többiek elkerülték, ebédelni se hívták, miután közölte, hogy hányingere van.
Amikor elmentek, megbánta, hogy undok volt velük, ezért felkapta a táskáját, és utánuk futott. Elfelejtette megkérdezni, melyik közeli kifőzdébe tartanak, de úgy gondolta, az indiai lesz az. Gyomra továbbra sem volt rendben, mégse akart kilógni a sorból. Arra azonban nem számított, hogy kioldódik a cipőfűzője, és úgy megbotlik, hogy orral a befelé nyíló oldalajtónak esik. Hatalmasat koppant a feje, meg is szédült azonnal, de nem esett el, mert elkapta a karját valaki.
– Azt hiszem, érdemes lenne jobban figyelned magadra! – szólalt meg egy idegen, akinek ellenszenves hangja azonnal viszolygást keltett benne. – Mint anyám, gondolta, de akkor már folyt az orrából a vér, amitől kis híján hányni kezdett.
A „megmentő”, aki nem az anyja volt, nem nevetett, hanem megcsóválta a fejét. A lány hóna alá nyúlt, és felemelte.
– Na, ez aztán a romantikus találkozás! – szögezte le magában.
A vérző lányt látva felmerült benne a kérdés, hogy isten vagy az Univerzum, vagy akárki nem tudott volna szebb, kíméletesebb módot kitalálni a találkozásra? Majdan a gyerekeiknek mit fog mesélni? Anyukátok lefejelte az ajtót, aztán öklendezett és ömlött az orrából a vér, de nekem bejött? Erik nem rebegett hálát a Teremtőnek, inkább bosszúsan elfintorodott.
– Rendben vagy? – kérdezte Orsitól.
– Úgy nézek ki, nem? Más hülye kérdés?
– Inkább tanács: kösd be a cipőd rendesen!
– Köszönöm, anyuka! Úgy lesz! – felelte gúnyosan.
Orsi végig mérte a srácot, és legszívesebben elküldte volna melegebb éghajlatra.
– Hívom a takarítónőt! – közölte a portás, amint közelebb lépett hozzájuk. Arcán undor ült, amit alig tudott elnyomni a kötelességtudat.
– Persze, tegye csak, jól vagyok! – nyögte ki Orsi, és kis híján elsírta magát annyira fájt az orra, a homloka, és a szíve is. Az elmúlt napok bebizonyították neki, hogy valóban életképtelen, gondolta, és jó alaposan megmártózott az önsajnálat mocsarában.
– Bocsánat, kisasszony, de nekem az irodaház az első! Hívjak mentőt?
– Hagyja csak, jól vagyok! – Azzal felállt, de megroggyant a lába. Erik elkapta, és visszaültette.
– Hozzon már egy kis vizet! – mordult rá a portásra. – Vagy mondja meg, hol találok, mert ugye magának fontosabb dolga van! Gyalázat!
Szeme szikrázott a dühtől, ami Orsinak egyre jobban tetszett. Az életben először tapasztalta, hogy egy idegen kiáll érte. Még akkor is, ha ez az idegen irritáló jelenségnek tűnt.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
